Köszöntelek téged
Mint mint harmat a reggelt
Azt kívánom néked
Mint hold a tündöklő tavat
Aranyozza be a napodat
Legyen szép a napod
Boldogsággal teli
Szeretetet szívedben
Ne ölje ki senki!

Felébredtem reggel
Bár volt egy szép álmom
Egy hercegnő hagyott
Egy könnycseppet párnámon

Egyszer majd az álom
Valóra fog válni
El jön majd az óra
S újra fogom látni!

Akkor tudom
Ez nem csak álom
Ez lesz a valóság
És nem hagyom hogy

El szálljon
Szépek lesznek a napok
A reggelek s nappalok
S szép lesz a világ
Mert végre veled vagyok...

Bocsájs meg nekem kedvesem
Ha valamit vétkeztem!
Bocsájs meg nekem kedvesem
Többé nem teszem
Bocsájs meg nekem kedvesem
Így lesz szép az életünk
Bocsájs meg nekem kedvesem
S így lesz szép az életünk!
Bocsájs meg nekem kedvesem
Mert szívből szeretlek egyetlenem...

Én nem vagyok költő
És nem vagyok próféta
Ki jeleket rajzol
A perzselő homokba

Csak egy érző szívű lény vagyok
Kinek a lelke él
S ha meg találta
A szépet akkor
Az út is véget ér!

Meg találtam benned
Utam végére értem
Már nem bolyongok vakon
Távoli messzeségben

Te mutatod nekem az utat
Az utat a széphez
A jó hoz
A szerelemhez
És minden jóhoz!
SZERETLEK!

Volt mikor össze törve ültem egy padon
Volt mikor egy össze tört padon ültem
Volt mikor álmodoztam
Volt mikor ébren voltam

Volt mikor azt hittem nincs remény
Volt mikor feladtam mindent
De most már tudom
Van remény

Te meg mutattad hogy nekem
Hogy élni érdemes
Mindig van remény
És ezt TE élteted bennem

A remény mely
A szerelem lángját gyújtotta bennem
A remény hogy van még ki szeret
És ez a remény nem más mint
TE drága egyetlenem!

Köszönöm a sorsnak
Hogy téged ejtett utamba nem mást!
Köszönöm a szemed tiszta tükrét
Mely mint a nap fény úgy ragyog felém
Köszönöm szerető szíved
Melyet nekem adott az ég!
Köszönöm hogy vigyázol rám
Még akkor is ha nem vagy mellettem!
És végül de nem utolsó sorban
Köszönöm hogy szerethetlek
És te is szeretsz...

Szeretnék könnycsepp lenni
Szemedben meg születni
Arcodon végig folyni
Forró ajkadon meg halni!

Majd egy forró csók után neked bevallani
Nem tudok nélküled élni!
De ez csak remény és vágy
Egy olthatatlan vágy
Mit érted érzek

Csak annyit mondok
SZERETLEK TÉGED...

Csak egyet kérek:Szeress
Csak egyet ígérek:Szeretni foglak!
Nem kérem hogy add nekem az életed
Én neked adom az enyémet

Egyet mondok
A szívem a tiéd
A lelkem csak érted él!
Ez a szív nem dobott el még senkit

Ezt a szívet már el dobták
Nem mondom
Hogy nincs hibám
Van nem is sok!

Csak annyit kérek fogadj el ilyennek
Ilyennek amilyen vagyok...

Még ma mond el mit érzel
Még ma írd hogy hiányzik
Még ma írd hogy szereted
Mert lehet már holnap késő lesz!
Lehet többet nem lesz alkalmad
Lehet hiába mondod már
Lehet másé lesz
Lehet nem felel többet....

Százszor s ezerszer
járom végig azt az utat
Mit vele oly sokszor jártam
Meg őrít az a tudat
Hogy nincs már mellettem!

Várhatom napestig
Úgy sem fog el jönni
Hazudnom kell szívemnek
Hogy ne tudjon meg törni!

Bár a remény nem halt meg
Kicsiny szikrája még bennem él
Mégis fáj a szívem érte
Ki lehet nem lehet enyém már

Lopott percek,órák
És sok boldog emlék
Istenem de örűlnék
Ha újra vele lehetnék...

 

Oldal: Saját verseim (8)
Saját verseim,szerkesztett képeim!(Versek,Idézetek,Jó tanácsok az élethez) - © 2008 - 2024 - szeibertlaszlo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat