Nem vagyok Herceg,csak egy Szegénylegény
Nem érkezek fehér lovon,csak gyalog szerrel
Nem ígérek kincset csillagot
Csak egy hű szívet adhatok
Nem ígérek országot
Csak egy kis viskót adhatok
De ebben a viskóban benne lesz minden szeretet!

 

 

Addig még nem találtam rád,
Nem tudtam hogy létezik igaz barát.
Nem tudtam hogy lesz ki segít,
Lesz ki majd mellém áll ha baj van.

Neked el mondhatok mindent,
Bánatom s örömöm,
Mi nyomja lelkem s ezt neked,
Hálás szívvel köszönöm!

Össze köt minket egy láthatatlan kapocs,
Mit emberi láb,soha el nem tapos!
Oly hirtelen jöttél,
Mint sötétségbe a hold fény.

Mely elő bújik rideg felhők mögül,
De az én lelkem,ennek csak örül.
Most boldog vagyok,mert van barátom,
Már nem visz el a szél,ezt belátom.

Mert ő fogja kezem,akkor is ha nincs velem,
El kísér utamon és segít nekem.
Lelkem könnyebb mert van barátom,
Köszönöm neked és ezt egyszer ígérem meg is hálálom...

 

 

Nem kérek én semmit már,
Nem kérem hogy szeress.
Hisz az életed más lett már,
És az enyém is így lett sivár.

Hiába kérnék bármi,
Hisz minden késő már.
Az élet megy tovább,
Hisz téged már más vár.

Mást fog ölelni két kis karod,
Más fog szeretni,legyen ahogy akarod.
Most érzem hogy fáj,
Nélküled üres lett a világ.

Üres,értelmetlen,
S minden oly sivár...

 

 

Fáj, hogy mással látlak..
Fáj, hogy másnak mondod, hogy imádlak..
Fáj, hogy neked adtam a szívem és te csak játszottál..
Fáj, hogy tudom te csak kihasználtál...
Fáj, hogy tudom te már másra vágysz...
Fáj, hogy tudom te már messze jársz...
Fáj, hogy még mindig szeretlek...
Fáj, hogy téged sohasem feledlek...

 

 

Én nem vagyok kötő
És nem vagyok próféta
Ki jeleket rajzol
A perszelő homokba
Csak egy érző szívű lény vagyok
Kinek a lelke él
És ha meg találta a szépet
Akkor az út is
Véget ér...

 

 

Lassan utam végére érek,
Hajam ezüst lesz mint a dér.
Két karom nem lesz már senkié,
S szívem sem lesz már többé tiéd.

Megpihenni tér kezem,
Mely érted dolgozott,
meg fáradt szívem mely,
Érted dobogott.

Most már csak csend van,
Béke és nyugalom.
Nem ölel már senki,
Csak egy árva sírhalom.

Lelkem megbékélt,
Szívem már nem zakatol.
De tudd!
Te voltál nékem az utolsó gondolatom.

Most fentről vigyázom,
Óvom lépteid.
Végig kísérem sorsod,
Ég veled Drága Kicsi Angyalom...

 

 

Felébredsz reggel,
Azt hiszed lesz egy szép napod.
De rá döbben sz elhagyott,
Minden barátod.

Bolyongsz a világban,
De hiába,nem találod azt ki reád várna.
Lépkedsz a messzeségbe,
A végtelen ismeretlenbe.

Hol más nem vár,
Csak sötétség és magány.
Egy ismeretlen út,
Mi egyedül túl rút.

Szíved üres,lelked szomorú.
Szemedből könny hull,
Ami fájó és méla bús.
És mikor meg látod a fényt,
Gondolod "Talán még van remény".
De már félsz s az út itt véget ér...

 

 

Mikor meg láttalak,azt hittem te vagy az igazi,
Bíztam benned,rád bíztam a szívem s lelkem.
Boldog voltam melletted,
De össze törted szívemet,
Most még nem tudom,hogyan tovább?

Merre visz az utam tovább.
Most csak lépkedek,
Előre az ismeretlenbe.
A fájdalom nem múlik el picike szívembe.

Mint látod több sebből vérzik,
S nem remél mást csak gyógyulást.
Gyógyulást az idő múlásával,
Felejtést,talán más karjában.

Tudd hogy én szerettelek,
De te el dobtad szívemet.
Most csak szenvedek és fáj nagyon,
Mert a csalódás a legnagyobb fájdalom.

Csalódtam már sokszor,
Jöttek is hozzám párszor.
De az igaz szerelmet benned leltem,
De most már minden hiába
Csalódtam benned s nekem mennem kell....

 

 

Szép szavak szálnak a szélben,
Bármerre nézek csak téged idéznek.
El mentél tőlem hűtlenül,
De egyszer hívni fogsz még esztelenül.

Hívni fogsz de akkor már késő lesz,
Mert felettem sírhant lesz.
Síromra hozz ki egy szál rózsát,
S akkor el felejtem milyen hűtlen voltál!

Kihajt majd a rózsa,
Bimbó lesz az ágon.
Eszedbe fog jutni boldogtalanságom,
Leborulsz fejfámra könnyet ejtesz százat.

Mégis tudni fogod,
Miattad ölt meg a bánat...

 

 

Csak azt akartam hogy,szeress
Csak azt akartam hogy,szeretve legyek
Csak azt akartam hogy,vigyázhassak rád
Csak azt akartam hogy,segíthessek nehéz napjaidban

Csak azt akartam hogy,át segíthesselek az úton
Csak azt akartam hogy,át vigyelek egy tócsán
Csak azt akartam hogy,soha nem hagyj el
Csak azt akartam hogy,kicsit is boldog legyen az életem

Csak azt akartam hogy,ne bántsd piciny szívemet
Csak azt akartam hogy,örüljek minden percért
Csak azt akartam hogy,élhessek az életedért
Most látom ez már csak vágy marad,
Egy álom mi nem teljesül be már soha.

Melyet csak álmodtam valaha,
De az álom véget ért.
Felébredtem,
S tétován megyek,
Járom utam tovább.....

 

Oldal: Saját verseim (4)
Saját verseim,szerkesztett képeim!(Versek,Idézetek,Jó tanácsok az élethez) - © 2008 - 2024 - szeibertlaszlo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat