Az idő felettem is el szállt,
Megöregedtem,
S nem maradt más csak ez a virág szál.

Azon a padon ülök,
Hol oly sokszor vártalak,
Hol szívem érted ezerszer meg szakad.

Az idő el múlt,
Te már nem vagy velem többé.
Te már nem mondhatod:
"Veled maradok örökké"

Beköszöntött a tél,
Szívem megfagyott.
Lelkemben szavaid hagytak mély nyomot.
Nincs már itt ki felolvassza,
Nem vagy velem,nem várok már a tavaszra.

Most itt ülök,bús magányomban
S e virágnak mondom:
"Szeretlek angyalom"

Ennyi maradt nekem egy törékeny virágszál,
És egy pad,mi a mennyekben is miránk vár....

Csak egy játéknak indult minden,
Most egymásnak mi lettünk a minden.
Ragaszkodunk egymáshoz mint fa  a levélhez,
Két kezünk távol van de szívünk együtt érez.

Meg mutatta a sors hogy hamar elveszíthetjük egymást,
Így nem maradt számunkra már csak a kitartás.
Kitartani egymás mellett,jóban,rosszban,
Szívünk talán még egyszer együtt is dobban.

De addig a távolság válasz csak el minket egymástól,
Mi nem lehet akadály és valóra válik majd egy álom.
Oly nehéz az életünk,külön mi nem mehetünk,
Nem választ el zord idők keze,hiszen már egyé lettünk.

Bevéstük egymást szívünk mélyére,
Ott maradunk egymásnak,ott örökre...

Mióta itt vagy nekem,szívem újra lángol,
Megfakult életembe boldogságot loptál.
Boldog vagyok hogy veled lehetek,
Hogy újra veled nevethetek.

Úgy érzem most már a bánat tova száll,
Öröm leng be,mint szobát a gyertya láng.
Újra élednek bennem a vágyak,
Minden percben látni kívánlak.

TE vagy nekem az ki boldogságot hoz,
TE vagy az ki utat mutat a jó hoz.
TE vagy ki megmutatod engem is lehet szeretni,
TE vagy kit soha nem tudok feledni.
TE vagy kire haragudni nem lehet,
TE vagy nekem az öröm mert veled lehetek.

Az a kis idő mi végtelennek tűnt nélküled,
Darabokra törte elaggott szívemet.
Vissza jöttél és oly szépen kértél,
Ezért itt maradok neked örökké.

Hiányod már néha nagyon fáj,
Bár minden gondolatom feléd száll.
Egyszer majd az álom véget ér
És kezem a TE kezedhez ér.

De addig még várni kell hosszú ideig,
De mind ketten tudjuk ez hamar el telik...

Kismadarak szállnak magasan az égben,
Mind azt dalolják,páratlan szépséged.
Napfény vagy te még a sötétlő éjben,
Így mutatsz utat szíved rejtekéhez.

Hol virágok nyílnak,tündökölnek sorra,
Kék madárka locsolja,boldog könnyeit hullajtva.
Szíved kertjében megannyi virágszál,
De egy sem fényesebb náladnál.

Leszakajtani őket oly könnyen nem lehet,
Csak egy ember van kinek majd ezt engeded.
Ki eljő érted,ha nem is fehér lovon,
De ő lesz a Herceg kinek szíved odaadod.

Úton van ő már régóta hozzád,
Oda is ér hozzád egy gyönyörű délután.
Boldogságod még fényesebbé tesz,
Szíved kertjéből arcodra ülnek majd rózsák,
Boldogok lesztek majd egy egész életen át...

Szeretnék neked boldogságot adni,ha engednéd.
Szeretnék vigyázni rád,ha engednéd.
Szeretném fogni mindig piciny kezed,ha engednéd.
Szeretnélek ölelni,ha te ezt engednéd.
Szeretnék veled boldog lenni,ha te ezt engednéd.
Szeretnék az életed része lenni,ha te ezt engednéd.
Szeretnék mindig veled lenni,ha te ezt engednéd.
Szeretnék valaki lenni számodra,ha te ezt engednéd.
Szeretnék boldog lenni veled,de minden hiába mert te ezt nem engeded...

Várom az időt hogy láthassalak,
Várom az időt hogy karomba zárhassalak.
Várom a percet hogy nevedet suttoghassam,
Hogy füledbe súgjam azt mit nem lehet,
Elmondjam neked mit irántad érzek.

Elmondjam neked boldogságom,
Hogy csak TE vagy nekem a világon.
Érted érdemes élni,
TE meg mutatod hogy engem is lehet szeretni.

Elfogadtál olyannak amilyen vagyok,
TE jelented már nekem az égen a napot.
Szemed fénye túl ragyog minden csillagot,
Szívemben szíved hagyott mély nyomot.

Lábad nyomán megannyi virág terem,
Leszakajtani egyiket sem merem.
Gyönyörű virágszál ez vagy TE nekem,
Sóhajom feléd száll,hát hallgasd meg kedvesem...

Szeretnék néha,felhők szárnyán szállni,
Elrepülni hozzád s két karomba zárni.
Tartani téged,hogy érezd itt vagyok,
Hogy tudd hogy csak a TIÉD vagyok.

Nem adhatok neked semmit,csak össze tört szívem,
Ruhám is szakad,már bocskorom sincsen.
Nem az úton járok,csak az út szélen,
Hol virág sem nyílik ezen a vidéken.

Ha szívem megérintené szíved,
S te viszonoznád mindezt.
Tarka mezőn járnék,
Hol bánat köve nem más,mint csak árnyék.

Hol a napfény a boldogságot jelzi,
Hol veled lehet boldogan sétálni.
De addig csak maradok egy koldus,
Kinek szíve szomorú és bús...

Fellángolt szívünkben a szenvedély,
Mi parázslott,izzott szívünk legmélyén.
Még félünk hogy e lángból csak szalmaláng lesz,
De úgy érezzük hogy talán most jobb lesz.

Induljunk hát útnak eme távoli jövőbe,
Kéz a kézben,mindig csak előre.
Utunk rögös,buktatókkal lesz teli,
De szívünk egymásból majd erőt merít.

Két szív együtt dobban,
Vigyázunk egymáséra a maginkáénál is jobban.
Legyünk hát boldogok,tegyük félre a múltat,
Fogjuk egymás kezét,és járjuk hát utunkat...

Felvirradt a nap egy új nap hajnala,
Kismadarak dalolnak már a nap alatt.
Boldogság lengi be szobánk falát,
Mert két szív mi szeret egymásra talált.

Két kismadár született,kikelt a tojásból,
Hogy együtt daloljanak minden reggel az ágról.
Szerelmes énekükkel megtörjék a csendet,
Mi minden ember szívét kicsit megremegtet.

Víg táncot lejtenek,kelőnapnak sugarában,
Lágy szellő simogatja,úsznak ők most boldogságban.
Leszállnak egy ágra,megpihennek kicsit,
Így kívánnak neked,szép jó reggelt Kicsim...

Nem tudom hogy ébren vagyok e vagy álmodom,
De mikor kinyitom szemem a TE csodás arcodat látom.
Bársonyos hangod még fülemben cseng,
Bájos kacagásod mi zeng idebent.

Látom hogy még fekszel kicsi ágyadban,
Napfény süt be szobád ablakában.
Megcsillan a napfény gyönyörű arcodon,
Mosoly látszik kicsi kis ajkadon.

Angyalok táncolnak körülötted az ágyon,
Ők vigyázzák még,helyettem az álmod.
Selymes bőrödön nem hagy nyomot az éj,
Náladnál nincs szebb e földtekén...

 

Oldal: Saját verseim (20)
Saját verseim,szerkesztett képeim!(Versek,Idézetek,Jó tanácsok az élethez) - © 2008 - 2024 - szeibertlaszlo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat