Szívemben most furcsa érzés tombol,
Nem éreztem ezt,mikor ő rám gondol.
Nem a hány,nem is szerelem,
Más ezt és ezt most nagyon érzem.

Nem gondoltam volna,
Hogy szavad nem tartod soha.
Tetteiddel el löktél magadtól,
S ez az érzés most oly mostoha.

Gyűlölet lángja lobbant kicsi szívemben,
Miért tette ezt velem mikor én csak őt szerettem?
Téged szerettelek minden percben,
Csak rád vágytam az életben.

De tetteid más felé fordítottak,
Szerelemből gyűlöletet fakasztottak.
Nagyon fáj ez az érzés,
Sajnálom de itt már nincs több kérdés...

Oly sokszor csalódtam,törték össze szívem,
Nem tudom már igazán milyen is az igaz szerelem.
Nem akarok többé buja kis diák lenni,
Nem akarok csalódni és újra szerelmes lenni.

Csalódtam benned mint oly sok mindenkiben,
Sok mindent ígértél ebben az életben.
Nem akarok többé szerelmes lenni,
Ne akarjad a szívemet többé össze törni.

Rá kellett jönnöm a szerelem nem nekem való,
Nem más nekem mint csak egy trójai faló.
Hol meg bújik az ellenség,és hirtelen jő elő,
Meg ölve szívem s többé nem szerethet ő.

Nem kell nekem szerelem,nem kell nekem ígéret,
Tova lépek s járom egyedül e földet.
Ezt hol már nekem szerelem nem terem,
Ezt hol nem vár már más csak egy árva sír verem.

Csalódnom kellett benned is mint oly sok mindenkiben,
Búcsúzom tőled,ó nagy szerelem...

Szívemnek külön érzés a hiány,
Mely mindig fájdalmat kíván.
A hiány melyet érted érzek,
Mit csak ha veled vagyok akkor nem érzek.

Mikor velem vagy minden oly szép és vidám,
De mikor jön  a búcsú akkor fáj nekem igazán.
El kell hogy engedjelek,menned kell tőlem,
Hidd el,ez más nagyon fáj nekem.

Várom a pillanatot mikor együtt leszünk újra,
Mikor két karod át ölel,én meg a válladra boruljak.
Csendesen súgni mit üzen a szívem,
Nem üzen ő mást csak azt hogy :"Szeretlek téged"

De tudom hogy eljő az idő és egymásé leszünk végleg,
És én akkor már nem engedlek el soha többé téged...

Valamikor régen TE és ÉN,
Együtt eveztünk a boldogság tengerén.
Boldogok voltunk,mint két gerle pár,
De közbe jött Ő és engem el dobtál.

Most marja a szívemet fájdalom és bánat,
Próbállak feledni,de a szerelmem erősebb irántad.
Szememből könny fakad,mi mi fáj és éget,
Lelkemet marja a fájdalom teérted.

El vesztettem azt kit igazán szerettem,
Kiért érdemes volt minden nap fel kelnem!
Szívemből könny fakad,teérted már meg szakad,
Lelkemből könny csordul,ami már fájdalmas.

Szemeim marják könnyeim,
Még mindig forró csókodra vágynak ajkaim.
Felednélek de nem tudlak feledni,
Miért kell nekem téged ennyire szeretni?

Most jobb neked vele mert Ő ad boldogságot,
Ő vigyázza lépteid,Ő őrzi álmod.
Szívem s lelkem marja keserű könnyem,
Elfeledni TÉGED nem lehet oly könnyen.

Most búcsúzni jötte hozzád kedvesem,
Isten veled,legyen boldog az életed...

Fogadd el magad olyannak amilyen vagy,
Mert hidd el,a ledőlt falak mögött szerelem fakad.
Nem tudhatod szíved mikor érinti szerelem,
Nem tudhatod még milyen  a viszonzott szerelem.

El jő az idő,el jő a herceg,
Ő lesz az majd ki téged igazán szeret.
Neked adja szívét s lelkét,
Neked adja szívének szerelmét.

Oly sokat csalódtál,sok fájdalmat éltél át,
Szerető szíved most meg nyugvást kíván.
Nem akarsz szeretni most már senki mást,
Szerető szíved nem akar több csalódás.

Több sebből vérzik szíved s lelked,
Kínzó könnyed arcodról lepereg.
Szél szárítja kedves arcod,
Nincs veled kivel meg vívd ezt a harcot.

Rövidek az éjszakák s nappalok,
De egyszer meg változik ez te is jól tudod.
El jő majd a nagy szerelem,
S boldogok leszel te is az életben...

Rá jöttem,semmit nem jelentett neki mit én tettem,
Rá jöttem,hogy ő végig csak játszott velem.
Rá jöttem,hogy ez a szerelem csak játék volt neki,
Rá jöttem,hogy tudok nélküle is élni.

Rá jöttem,a világ kicsit más lett nélküle,
Rá jöttem,hogy a virág sem illatozik úgy már nélküle.
Rá jöttem,hogy talán senkit nem fogok úgy szeretni mint őt,
Rá jöttem,csak a szívemet tépte ki ő.

Most fáj nekem,hogy már ő nincs itt,
Most fáj nekem,hogy ő már engem nem vidít.
Most fáj nekem,hogy szívem apró darabokban van,
Most fáj nekem,lelkem gyászban van.

Most fáj nekem,hogy háborgó tenger lett lelkem,
Most fáj nekem,hogy még is el dobott engem...

Egy érzés mely pillanatok alatt fele emel a mennybe,
Egy érzés mely pillanatok alatt  leránt a sötétbe.
Egy érzés mely pillanatok alatt önti el szíved,
Egy érzés mely pillanatok alatt veszi el életed.
Egy érzés mely pillanatok alatt meg változtat mindent,
Egy érzés mely pillanatok alatt te  lettél a  minden.
Egy érzés mely sokszor fáj s éget,
Egy érzés mely néha sosem érhet véget...

Napfényt hoztál homályba borult éltembe,
Múzsám lettél ebben az életben.
Szerelmeddel táplálod haldokló szívemet,
Ezerszer is elmondom köszönöm én ezt neked!

Mit te adsz most nékem senki más nem adott,
A mélyből emelsz fel mert más eldobott.
Jöttél s szívembe napfényt hoztál,
Át ölelsz s majd gyengéden bújsz hozzám.

Itt leszek neked ígérem ha kell örökre,
Annyit kérek a szívemet ne törd össze.
Nem kaptam senkitől ennyi jó szót mint tőled,
A sors akarja így senki el nem vehet tőled!

Vigyázz reám gyenge kis virágszál,
Mert a szívemet adtam neked amire úgy vártál.
A sötétből napfény lett hirtelen,
Szomorúság helyett boldog lett életem.

Te vagy nékem a legpompásabb teremtés,
Te vagy az kiért minden tettem kevés.
Érzem veled boldog lesz szívem,
Érzem veled akadály már nincsen.

Vigyázol reám ahogy én is reád,
Szeressük egymást egy életen át...

Azt hittem meg változol,
Azt hittem vigyázni fogsz rám,
Azt hittem nem fogod ugyanazt a hibát elkövetni mint a múltban.
Bíztam benned hogy nem leszel olyan,
De mint már oly sokszor most is tévedtem.

És rá jöttem nem változtál semmit csak hitegettél,
Szép szavakkal magadhoz édesgettél.
Szíved rég másé,mi a múltban él,
Engem megint csak reményben éltettél.

De a remény is el száll mint egy kósza gondolat,
Nem marad más csak csak a gyász utánad.
El vesztettem hitem mit beléd fektettem,
El vesztettem bizalmam mit érted éltettem.

Elveszett minden mit jónak hittem,
Elveszett minden és most üres minden!
Hirtelen jöttél,szívembe napfényt hoztál,
Most sötét éjszaka borult rá.

Az éjszaka mit senki nem tud nappallá tenni,
Hol nap nem süt,hol nekem kell élni.
Most fázom,hideg van itt,
Szerelmem tüze engem már nem melegít.

Lassan kihunyni látszik a láng mely érted lángolt,
Lassan feladok mindent és tovább állok.
Már csak a sötét éj marad hol bolyongok végtelen,
Hol céltalan élem sivár kis életem.

Hol nincsenek nappalok,tündöklő virágok,
Nem dalolnak madarak,nem ringatnak álmok.
Elvész minden mi szívemben jó volt,
Ezt az utat kell járnom,és tőled búcsúzom.

El búcsúzok tőled gyönyörű virágszál,
Csak annyit kérek tőled,néha azért gondolj rám...

Sötétlő fellegek borítják be a tájat,
Szívemben a bánattól sötétség támad.
Nem süt már a nap arra merre járok,
Nem ragyognak csillagok és most csak fázok.

Nem mutatja utam holdnak tündöklő fénye,
Nincsenek hűs patakok erdő mélyébe.
Nem oltja szomjam semmi most nékem,
Csókodra vágytam,de nem adatott meg nékem.

Tépi a szél elszakadt ruhámat,
Verdesi eső csapzott orcámat.
Megállok egy fánál,keresek egy követ,
Bele róvom lassan a te nevedet.

Senki nem fogja tudni ki voltál te nékem,
a fa megnő,égig ér majd szépen.
Ott fogják látni hogy valaha voltál,
Angyalok hada mondja majd lehet hogy hibáztál.

Bele esz írva mennyire szerettelek,
Bele lesz írva sohasem feledlek.
De akkor már hiába,az éjszaka elragad,
Nem maradok neked más,csak egy kósza gondolat.

Egy lélek ki szeretni akart téged,
Egy szív mi megszakadt érted.
El múlik az idő,az emlékek meg fakulnak,
Meg sárgul a kép mi élt benned rólam.

Elfelejtesz,homályba veszek én is,
Felnézel az égre,értem sírsz még is.
Sírsz,de akkor már hiába,
Elnyelt a sötét éjszak,és vele a bánat...

 

Oldal: Saját verseim (17)
Saját verseim,szerkesztett képeim!(Versek,Idézetek,Jó tanácsok az élethez) - © 2008 - 2024 - szeibertlaszlo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat