Saját verseim,szerkesztett képeim!(Versek,Idézetek,Jó tanácsok az élethez)
Ha teszik valami fogd és vidd!
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Ajkam elhagyta egy szerelmi vallomás,
Mi néked szól,hisz szívem nem szerethet mást.
Te adtál nekem gyönyört s boldogságot,
Te adtál nekem újra világot s álmot.
Álmot valóra válhat egyszer talán,
Álmot mit kergettem megannyi éven át.
Most eljöttél s nem engedlek soha el,
Szívem szeret,nincs már másnak benne hely.
Érzem boldog csak veled lehetek végre,
S a boldogságtól felrepülhetek a kék égbe.
Ott hol mindig csak derű fog várni,
Hol szerelmes szíved otthont fog nekem nyújtani.
Hol érzem többé már nem leszek vendég,
Egy otthon hol haza vár,kiért szívem oly hevesen ég.
Kinél nyíló rózsák tündökölnek a kertben,
Kinél madarak dalolnak minden délben.
Úgy hívogatsz "Gyere haza Kedves"
Vársz reám,s szemed csak a boldogságtól könnyes.
Ígérem néked szeretni foglak örökre,
Még árva testem át nem adják a földnek.
Csak ott választhatnak szét majd minket,
Ott hol már nem maradnak csak emlékek.
Kijársz majd Te is egy árva sírhoz,
Hol szerelmed fekszik,és csak a bánat kínoz.
De tudod jól hogy együtt lesztek majd újra,
Mikor Te is bekerülsz a néma sírba.
Ott leszünk újra örökké együtt,
Fogjuk egymáskezét és többé már el nem engedjük...
A szív mely mindig szeretett,
Megszűnt szeretni,darabokra esett.
Keresné párját egy árva madárban,
Keresné párját a kies határban.
Hol nem szól már szép muzsika szó,
Hol nem él már a hófehér ló.
Hol fekete gyász borít mindent,
Hol hideg tél tombol,s elborít mindent.
Többé nem süt napnak fényes sugara,
Nem melengeti szép szavak hada.
Nem nyílik többé tündöklő rózsa,
Nem lesz többé virágok hada.
Leborult romok szegélyezik útját,
Fű sem nő már lába nyomán.
Hol mindig új sarj fakadt,
Most pusztulás,és csak a rom maradt.
Maradt a magány,a kínzó gyötrelem,
Egy vágy hogy szebb lenne az Életem.
Marad az álom,mit hajszolok tova,
Miért küzdök,bár milyen mostoha.
Kegyetlen volt életem,sőt néha mostoha,
Senki nem mondta eddig:"Figyelj,hátra van még a java"
Nem tudtam hogy mennyi rög fog előttem állni,
Már tudom,szikla az mit meg kell mászni.
Homokos Tengerparton,lépkedek tova,
Lábnyomaim a víz folyton csak mossa.
Senki nem tudja merre is járhatok,
Senki nem érezheti mit szívemben hordok.
Nem más az csak bánat és bú,
Szomorúság,mi az élet de szomorú.
De élni kell,harcolni s kitartani,
Elbukni és folyton felállni.
Ezt tanította a sors mi kegyetlen,
Jót adj,majd valamikor vissza kapod az Életben.
Adtam már jót és szépet eleget,
Már Én kérem,"Ne légy velem ilyen kegyetlen"....
Egy szép napon,egy múló hajnalon,
Új virág fakad,a kopár talajon.
Ez a virág lettél Te,egy rózsaszál,
Egy rózsa szál mely tündöklőbb a napnál.
Minek bódító illata belengi a földet,
Csillogó szépsége,beragyogja az eget.
Harmat csepp szirmain,mivel mosakodik reggel,
Harmat csepp,mi szomját oltja melegben.
Lám találtam egy Rózsát,mi szebb mindennél,
Egy rózsát,mit óvok mert többet ér bárminél.
Mikor kinyílik,boldogság lengi be lényemet,
Boldogság,mi mindig messze elkerült engemet.
Van már rózsám kiért érdemes lesz felkelni,
Van már virágom,kit mindig kell szeretni.
Kit szeretettel kell táplálni hogy minden reggel nyíljon,
Kit könnyekkel mosdatni,hogy gyászba ne boruljon.
Akkor lesz Ő szép mikor a nap reá süt,
Mikor ébred a hajnal,és az éjszaka elül.
Kopár földből nőttél,magasan az égbe,
Kopár földből,hol bánat tüze égett.
De elűzted a bánatot,elűzted a bút,
Elűzted a rosszat,nem leszek már szomorú.
Friss harmatot szedek minden reggel néked,
Hogy ettől ragyoghasson tündöklő szépséged....
Valahol távolt,egy kis falucskában,
Él egy Fiú,szomorú magányban.
Elhagyta párja,elrepült a madárka,
Nem maradt más utána,csak az üres kalitka.
Kis madárka repül,magasan az égig,
Szívem eleped,de Ő érte ég még is.
Boldogan szárnyal,magasan az égben,
Vígan dalol,távol messzeségben.
Sivár falak,üres a szoba,
Egy füstölgő cigaretta,és annak hamuja.
Ez marad már az egész,egy élet rejtelme,
Egy gyertyaszál,minek alig van tüze.
De új tavasz jő,és lesz még kikelet,
Lesz még madárka,lesz még szeretet.
Nem lesz már kalitka,nem lesz már fájdalom,
Nem lesz bú,és újra lesz oltalom.
Az idő telik a napok pörögnek,
Barátok jönnek,de sorra elvesznek.
Nem értik meg,szívem fájdalmát,
Nem értik meg,a világ ezen gondját.
Új hajnal virradt,jött egy madárka,
Szívembe hirtelen magát belopta.
Hirtelen fény jött,fénylett a lelke,
S szívem hirtelen,rabjává tette....
Lassan el jön a pillanat,
Mikor nem hatnak Rám az üres szavak.
Mikor már nem fáj semmi,
És nem létezik semmi.
Nyugodt és semmit érő életem vége,
Elhagy erőm,nem vágyom már a létre.
Ledőlt falakközt,virágot keresek,
Megsárgult emlékben,boldogságot keresek.
Sebem írt semmi nem adhat,
Összetört szívemen,lyukak maradnak.
Nincs többé út,sem előre,sem hátra,
Két Angyal kísér át a túlvilágra.
Már nem vágyom szomjoltó patak hűs vizére,
Nem vágyom többé,senki puha érintésére.
Csak egy jó szót,szeretettem volna kapni,
De nagy volt a kérés,így el kellett életem dobni.
Építettem sok mindent,fellegben jártam,
Nagy hirtelen,össze dőlt a kártyaváram.
Összetört az álom,össze tört a vágy,
Elhagy az erő,az élet tovaszáll.
Kit szerettem,rútul hagyott el,
Kiért éltem,egy senkiért dobott el.
Én csak egy senki vagyok,a semmiből jöttem,
Csak egy senki maradok,de mindvégig csak éltem...
Szerettem volna,felhők fölött szállni,
Hol ember nem lépked,ködfátyolban járni.
Bíbor fényben burkolózni,
Domb oldalakon megpihenni.
Kósza felhő mi elröppent hamar,
Reménysugár,mi kialudva maradt.
Ott hol fény és derű együtt él,
Hol vidámság és bánat a közös lét.
De már nincs,nincs több álom,csak szenvedés,
Nincs már vágy,marad a menekülés.
Futni szaladni űzött vadként,
Vadász elől menekülni,elbújni másként.
Ott hol már nem leszel,céltáblának kitéve,
Hol fegyver a rossz szó,mi megsebez végleg.
Ruhám ágak tépik,szívem vad szavak sebzik,
Vérzik már a szív,a lélek,véres verejték arcomon habzik.
Csak futok,menekülök el a világból,
Egy más létre,mindentől távol.
Hátra hagyva vadászom,búm és bánatom,
Út porában lábnyomom,eső verheti arcom.
Megszólal egy hang:"Fuss,szaladj kiűzött vad,
Szíved fáj,könnyed pereg mi egyszer elapad.
Bárhová mész emléket cipelsz,
Küzdj,harcolj,a rossznak soha ne engedj!"
Zavartan bár,de nézek a távolba,
Keresem madaram,messze honban.
Csak a hang mi segíthet rajtam,
Csak a hang,mitől szívem újra dobban...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 39
Tegnapi: 68
Heti: 218
Havi: 668
Össz.: 74 050
Látogatottság növelés
Saját verseim,szerkesztett képeim!(Versek,Idézetek,Jó tanácsok az élethez) - © 2008 - 2024 - szeibertlaszlo.hupont.hu