Szívedben ott lapult végig a fájdalom,
Vártad hogy el múljon eme kínzó bánatlom.
Egy szép nap virrad,nap sütött az égen,
Tudtad jól hogy felvidulhatsz végre.

Eljött a herceg bár nem fehér lovon,
Piciny szíved repes,szerelemtől boldog.
Fel lángolt a tűz mely régóta szunnyadt,
Nem hitted volna hogy vala újra gyúlhat.

Vártál rá sokat,hosszú napokat,
Most ott van veled s boldoggá teszi napodat.
Kiáltod a világba hangosan vidám:
"El jött a hercegem,várakozásom nem volt hiába"
Itt van most neked,fogja kis kezed,
Szíved boldog s a szerelemtől repes.

Mikor búcsúznod kell majd szíved hasad,
De mikor fel ragyog a nap tudod hogy újra vele vagy.
Együtt lesztek még egy hosszú éjszakán,
S csak az ég tudja lehet egy egész életen át...

 

Bár kettőtök szereleme e világban köttetett,
De boldogságotok titeket a mennybe reptetett.
Turbékoltok mint két gerle pár,
Boldogok vagytok s csak az ég tudja merre jár néha e pár.

Csak a nap kíséri utatok,a hold vigyáz reátok,
Madarak halk suhanásával üzenitek merre jártok.
A felhők el suhannak mellettetek,
S borúból rögtön derű lesz,
Mert a nap látni kívánja szerelemeteket.

Mint két szép bimbózó rózsa,
Oly szépek vagytok együtt már régóta.
Egymásnak rendelt titeket a sors,
S szívetek egy ritmusra ver most.

Szerelmetek tiszta s igazságos,
Vigyázzatok egymásra mert sötétségből csak így lehet világos...

 

 

Nem tudom hogyan kezdjem,de érzem el kell mondanom,
Szavakba öntöm most neked minden gondolatom.
Elmondom neked mennyire szeretlek,
Elmesélem neked mit is jelentesz nekem.

Nem jelentesz nekem többet:
Csak mint napnak az eget.
Csak mint madárnak a szelet.
Csak mint halnak a vizet.

Mint tónak a tápláló eret.
Mint egy idős embernek a hátralévő életet.
Minden percben ara gondolok,
Mikor láthatom újra kedves mosolyod.

Szeretnélek már újra látni téged,
Megcsókolni a szád s magamhoz szorítani végleg.
Várom a pillanatot mikor együtt leszünk már,
Meg szűnik a távolság s mi egymásé leszünk már....

 

Nem tudom hogyan kezdjem,de érzem el kell mondanom,
Szavakba öntöm most neked minden gondolatom.
Elmondom neked mennyire szeretlek,
Elmesélem neked mit is jelentesz nekem.

Nem jelentesz nekem többet:
Csak mint napnak az eget.
Csak mint madárnak a szelet.
Csak mint halnak a vizet.

Mint tónak a tápláló eret.
Mint egy idős embernek a hátralévő életet.
Minden percben ara gondolok,
Mikor láthatom újra kedves mosolyod.

Szeretnélek már újra látni téged,
Megcsókolni a szád s magamhoz szorítani végleg.
Várom a pillanatot mikor együtt leszünk már,
Meg szűnik a távolság s mi egymásé leszünk már...

 

 

Csak járom az utam,bolyongok ismeretlen tájakon,
Közben eső mossa arcom,szél szárítja lábnyomom.
Csak megyek előre hogy hova még nem tudom,
Dacolok az idővel és közben csak rád gondolok.
Fel-fel nézek néha egy fára,
Arcodat látom ebben a sűrű félhomályban.

Lassan eloszlanak a felhők,ki tisztul az ég,
Nem gondolok másra csak hogy vajon láthatlak-e még.
Othonomtól távol vagyok,messze járok én,
Téged kereslek,csak téged-e föld tekén.
Talán még egyszer össze hoz a sorsunk,
Talán még egyszer egymás karjaiba borulhatunk.

Ha meg talállak újra ígérem nem engedlek el soha,
De az idő addig csak pereg,múlik tétova.
Addig is csak járom az utam,éltet a remény,
Mellyet drága egyetlenem hozzád fűztem én....

 

 

Köszönöm neked,mindent amit adtál,
Köszönöm neked,a világ összes titkát.
Köszönöm neked,a szíved tisztaságát,
Köszönöm neked,lelked boldogságát.

Köszönöm neked,a sok boldog órát,
Köszönöm neked,a lopott éjszakát.
Köszönöm neked,a sok szép sétát,
Köszönöm neked,a szemed csillogását.

Köszönöm neked,arcodon ülő rózsák pirulását,
Köszönöm neked,a fényt melyet meg mutattál.
Köszönöm neked,az utat melyet velem jártál,
Köszönöm neked,azt hogy mindig meg nyugtattál.

Köszönöm neked,hogy volt kihez bújjak,
Köszönöm neked,hogy érintett az ujjad.
Köszönöm neked,azt a sok szépet és jót,
Köszönöm neked,hogy valaha kimondtad azt a bűvös szót...

 

 

De jó lenne még egyszer újra látni őt,
De jó lenne még egyszer át ölelni őt.
De jó lenne még egyszer karjaimba zárni,
De jó lenne még egyszer édes száját csókolni.

De jó lenne még egyszer hallani tőle:"Szeretlek",
De jó lenne még egyszer szemébe mondani:"Szeretlek".
De jó lenne még egyszer újra vele boldog lenni,
De jó lenne még egyszer vele a fellegekben lenni.

De jó lenne még egyszer látni csillogó szemeit,
De jó lenne még egyszer vele minden újra kezdeni....

 

 

Meg bíztam benned,rád bíztam lelkem,
Becsaptál s el árultál engem.
Te voltál,kit legjobban szerettem,
Te voltál a barátnőm,kit igazán kedveltem.

Csak mi tudjuk lányok,
Hogy milyen érzés mikor egy fiú után vágyok.
Azt hittem bízhatok benned,
Egy életre a barátnőd lehetek.
De te ahogy jöttél,piciny életembe,
Oly hirtelen hagytál sebet most fájó szívemben.

Szívemben mit beleszúrtál tőrt,
Most forgatod s tövig nyomod őt.
Csalódnom kellet benned,
Elárultál rútul,nem hiszek,neked így tőlem el kell menned.

Árulásod most fáj,csalódnom kellett benned,
nincs is nagyobb fájdalom mint mikor egy lány a barátnője miatt szenved.
Barátság volt köztünk,testvéri szeretet,
Most még fáj a hiányod,de jobb lesz nélküled.

Rút és galád módon szúrtál engem hátba,
Az életemből most örökre távozol,Isten veled Drága...

 

 

El jön majd a perc mikor nem gondolok reád,
Nem leszel nekem más csak egy múló délibáb.
Elmúlik minden mi valaha volt,
Véget ér minden minden ami szép volt.

Csak emléked marad mi bennem megragadt,
Mi mély sebet hagyott és örökre itt marad.
De a perc tova száll nélküled megy tovább,
Te már nem lehetsz többet velem s én csak megyek tovább.

Járom az utam feledem a múltam,
Sok fájó emlékkel mit feledni nem tudtam.
Szívemben mindig ott lapul a bánat,
Miért is mentél el,én már nem futok utánad.

Eljött a perc búcsúzom tőled,
Többet nem leszek neked itt hagylak örökre.
Jöhetsz most már sírva,könyörögsz egy sírnak,
De még is tudni fogod hogy miattad ölte meg a bánat.

Fejfámra lesz írva csendesen:
"Itt fekszik holtan ki téged igazán szeretett"
Patakokban hull a könnyed,
Csak egy ölelésre vágysz de azt is csak tőle.

Nem ölel már senkit,engem őt ölelik örökre,
Egy árva sírhalom van már csak körötte...

 

 

Csak én tudom hogy mennyire hiányzol.
Csak te tudod hogy egyáltalán hiányzom?
Csak én tudom mennyire szeretlek.
Csak te tudod hogy egyáltalán szeretsz-e?
Csak én gondolok rád minden nap egyfolytában.

Csak te tudhatod hogy gondolsz-e rám egyáltalán?
Csak én várlak vissza minden perceben.
Csak te tudhatod hogy egyáltalán kellek-e még neked?
Csak én gondolom talán lesz köztünk még valami.
Csak te tudhatod hogy mi lesz kettőnkel.

Csak én álmodom át veled minden éjszakát.
Csak te tudhatod vajon ott vagyok-e álmaidban még....

Oldal: Saját verseim(1)
Saját verseim,szerkesztett képeim!(Versek,Idézetek,Jó tanácsok az élethez) - © 2008 - 2024 - szeibertlaszlo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat