Szívem oly bánatos,de mi tűz benne lobog semmi ki nem olthatja,
Szerelem tüze ez mi itt lobog,de bánatát csak csókod csillapítja.
Oly jó lenne már látni,veled lenni kedvesem,
De egy kéz vissza tart téged erősen.

Titkoljuk a percet az órát s a napot,
Mikor szerelmünk hajnala nekünk felragyogott.
Tiltják nekünk,hogy egymáséi legyünk,
De ettől csak erősödik a kapocs közöttünk.

Ezért ne fél a döntéstől,ne félj az újtól,
Hallgass pici szívedre,és mennyünk végig az úton.
Lehet utunk nehéz lesz s rögös,
De kettőnk szerelme most már örökös.

Fogjuk hát egymás kezét s már nem félünk az újtól,
Nem botlunk meg minden apró kavicsban,mert együtt megyünk az úton.
Ígérhetnék neked most még minden szépet s jót,
De csak ennyit kérek,válasz a biztonságot és a jót....

Most kisírt szemekkel állok a parton,
Gyűrött fényképed kezemben tartom.
Rá gondolok az elmúlt időre,
Szívem meg hasad de mennem kell előre.

Bár még mindig várlak,napokon s órákon át,
Csak a sors tudja,szívünk még talán egymásra talál.
De addig csak bojongok az ismeretlen át,
Várok mindig valakit,ki nem más mint egy gyönyörű lány.

Addig még,át sírok sok hosszú éjszakát,
Elsírom mindig,szívem bánatát.
Várok mindig reád,nem adom fel a harcot,
Államimban mindig látom gyönyörű arcod.

Sok szép emlék mi bennem mindig előtör,
És szívemben a bánat ami lassan felőröl.
Bánatomat csókod csillapíthatná,
Két kezemet csak két kezem foghatná...

Szép volt veled minden egyes napom,
Mikor el hagytál az volt a legrosszabb pillanatom.
Akkor még azt hittem nem tudok nélküled élni,
Akkor még azt hittem nem érdemes nélküled lenni.

Most már tudom hogy lehet nélküled is élni,
Most már tudom hogy nem kell senkitől sem félni.
Azt gondoltam többet nem fogok tudni szeretni,
De rá jöttem,nem csak téged mást is lehet szeretni.

Segítettél,rajta hogy már ne tudjak benned bízni,
Tettél róla hogy bár nehezen akarva,de el tudjalak engedni.
Most majd meg mutatom neked s az egész világnak,
Hogy szerelem is élhet még szívemben,nem csak búbánat.

Új utat járok hol meg becsülik szívem,
Hol megértik majd,méla keserűségem.
Lehet hogy boldog leszek,még nem tudom előre,
De azt tudom,a szívemet te raboltad el örökre...

Fájó szívvel ámbár de köszöntelek téged,
El jött a nagy nap mely olykor volt születésed.
Nem lehetsz már belünk,de köztünk vagy mindig,
Óvó tekinteted velünk van mindig.

Mindig vigyáztál reánk,óvtál minket mindig,
Piciny szerelmeimet el kísérted mindig.
Velünk voltál mindig,hosszú ideig,
Két kezednek nyugovása nem volt de ez vitt a sírig.

Most itt állok előtted,csak egy fejfa köszön vissza,
Születésed napján,fejfád könnyeimtől lesz tiszta.
Amerre csak jártál szeretet övezett,
Nagy fájdalmat hagytál azon az úton ami már nem kikövezett.

Hiányzol nekünk drága édes apám,
Itt hagytad nekünk a bánatot és a magányt.
Boldognak kellene lennünk eme neves napon,
De boldogság el került és nem marad más csak fájdalom.

De így is mondom tenéked,szívünk most mit kíván,
Boldog születésnapot kívánunk neked a túlvilágon már....

Köszönöm hogy vagy nekem,
Köszönöm hogy mindig meg bocsájtasz nekem.
Köszönöm hogy a barátod lehetek,
Köszönöm hogy szerethetlek.
Köszönöm hogy testvéreddé fogadtál,
Köszönöm hogy soha el nem dobtál.

Bár tudom sokszor rossz voltam hozzád,
Bántottalak szavaimmal,ami rosszkor szállt hozzád.
Vissza-vissza nézzük a múltat,
Csináltunk mind ketten nagyon sok rosszat.

De mint két testvér össze vesztünk majd kibékültünk,
Két bolondos kislány,kinek egymás nélkül nem élet az éltünk.
Együtt vagyunk mi minden jóban,lehet néha annál több rosszban,
Az élet nehéz,de ketten mindig átvészeljük jobban.

Ezért köszönöm neked hogy a barátom lettél,
Szeretlek téged,köszönöm hogy a testvérem lettél...

Fel virradt a hajnal,szép napra ébredtünk,
Te,meg én barátok lettünk.
Elindult egy új korszak,egy szebb holnap,
Egymás kezét fogjuk,így könnyebb lesz minden nap.

Elmondhatjuk egymásnak,szívünk búját,bánatát,
Itt kezdődött minden,itt kezdődik a barátság.
Ha nem szólunk semmit csak némán hallgatunk,
Egymás szemébe nézünk és mindent meg tudunk.

Nem kellenek nekünk már szavak s mondatok,
Elég csak ha rád nézek,vagy pár apró mozdulatod.
Tudom már abból mit akarsz mondani,
Mi nyomja lelked,mit oly nehéz el mondani.

Te is tudod már rólam,mikor meg látsz némán,
Mi nyomhatja szívem,mi is az ami fáj.
Össze hozott minket a sorsnak kovácsa,
Vasláncát emberi kéz szét nem szakíthatja.

Ez a lánc mi össze köt minket,
Erősebb bárminél,és legyőz minden követ.
Minden kő mi utunkba kerül,
Porszem lesz min mi könnyedén lépkedünk.

Utunkat többé szikla nem állhatja,
Baráti szeretetünk át segít majd rajta...

Neked köszönhetem hogy mindig jó a kedvem,
Szeretlek téged bár ez nem szerelem.
Felvidítasz mindig mikor rossz a kedvem,
Köszönöm a sorsnak hogy a barátod lettem.

Ígérem neked,vigyázni fogok rád,
Nem hagylak el,és én leszek a legjobb barát.
Hálás vagyok neked minden egyes percért,
Minden egyes szóért,minden figyelmedért.

Senki nem tudott még ily könnyen felvidítani,
Senkiben nem tudtam még ily hamar megbízni.
Köszönöm neked,hogy az utamba estél,
Köszönöm neked,hogy a barátom lettél...

Emléked szívünkben örökké él,
Hű voltál hozzánk,bár két kezed pihenni tért.
Meg pihent dolgos két kezed,szerető szíved,
De mit adtál nekünk azt feledni nem lehet.

Te adtad nekünk az életet,segítettél a bajban,
Átsegítettél minket jóban s minden rosszban.
El mentél tőlünk egy jobb világba,
Ott hol csend,béke s nyugalom honol nálad.

Emléked nem feledjük,szívünkbe örökké élsz,
A múltba sokszor vissza nézünk s ez ad nekünk éltető reményt.
Meg mutattad nekünk mindig a helyes irányt,
Két kezünk mindig fogtad,ha szívünkbe bánat járt.

Most már máshonnan figyelsz minket,
Egy távoli országból,honnan érezzük óvó tekinteted.
Nem hagysz el minket soha,mindig figyelsz reánk,
A sors kegyetlen és mostoha,de mi mindig gondolunk rád.
Emléked mindig őrizzük,nem feledünk soha,
Fekhelyedhez járunk s így visz utunk tova...

Angyal voltál te itt a földön,
És most angyal vagy  oda fönn.
El jött a nap melyet mindig ünnepeltél,
Szívedben napfényt s reményt éltettél,
Nap nem telik el hogy ne gondolnék reád mióta el mentél.

Oly régóta hagytál itt minket,
Úgy érezted akkor jobb lesz így neked.
Most fentről figyelsz reánk,segítesz nekem,
Minden este jó éjszakát kívánok neked.

El mondom neked hogy mennyire szeretlek,
Emléked nem feledem,szívemben őrizlek.
Még éltél nem mondhattam el neked,
Hiányod mennyire fáj hogy nem lehetsz velem.

Csak egy apró emlék képet hagytál magad után,
Az utolsó nap mikor vissza néztél rám némán.
Előttem van mosolyod,gyönyörű arcod,
Utolsó pillantásod,és örök vidámságod.

Elmondani már nem tudom neked,így le írom mit kívánok,
Ezúton is nagyon boldog névnapot,és tudom odafentről olvasod...

Ígértél nekem sok szép csodát,
Álmokat melyek nem voltak csodák.
Egy szebb jövőt,jobb életet,
De ez már nincs mert nem lehetek veled.

Szívem már meg szakadt,
Darabokra törve áll most a híd alatt.
Egy híd,mely át vezet a túlsó partra,
Egy part,amit bánat nem uralhat.

Ott csend van,béke és nyugalom,
Talán egy kis sziget,hol lepihenek egy alkonyon.
Egy elfáradt utazó ez lettem én,
Ki majd talán egyszer kiköt a boldogság szigetén.

Egy meg fáradt utazó ki csalódásokkal teli,
Kit már semmi más,csak a remény élteti.
Kit el hagyott minden barátja,
Ki segít mindenkin,kinek szükségét látja.

Ez lettem én egy meg fáradt utazó,
Kinek lelke tiszta mint a fehér hó...

 

Oldal: Saját verseim (14)
Saját verseim,szerkesztett képeim!(Versek,Idézetek,Jó tanácsok az élethez) - © 2008 - 2024 - szeibertlaszlo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat