Az élet oly rövid néha kegyetlen,
Ezét minden percét becsüld még ha
Néha lehetetlen.
Rövid volt életem,búcsúzom tőled,
Csak e pár sor mi meg marad belőlem.

De kívánom neked legyen életed szép s vidám,
Legyél oly boldog mint én voltam,igazán.
Hidd el nekem próbára tesz a sors,
Lehet kegyetlen,de bizonyít neked most.

Elmentem tőled de az élet megy tovább,
Élj boldogan,boldogan igazán.
Rövid az életünk élvezd minden percét,
Boldognak kell lenni,mert ez csak így szép.

Várod a jót s a szépet,
Tenned kell érte s jobb lesz majd a léted.
Hidd el nekem nem jó itt leni,
Jobb volt köztetek,jobb volt lenni.

Azt hittem könnyem,de tévedtem nagyot,
Nincs vissza út,tévedtem nagyot.
Az élet tele van reménnyel,
Így hát menny utána,menny csak serényen.

Ne nézz vissza mert el múlt a múlt,
Gondolj reám s könnyebb lesz az út...

Mikor meg láttam őt egy szép nyári napon,
Rögtön éreztem hogy el múlik minden fájdalom.
A fájdalom mely szívemet nyomja,
A fájdalom mely lelkemet sorvasztja.

Rám tekintett csillogó szemeivel,
És ezt súgták nekem:
"Szeretlek hidd el"
Gyönyörű ajkát szép szavak hagyták el,
Szívemben tőle szerelemnek lángja gyúlt fel.

Akkor már tudtam hogy ő lesz az igazi,
Szívemet el rabolta s nem hagyom el menni.
Véget ért az út melyet egyedül jártam én,
Most már ketten megyünk kéz a kézben,Te meg Én...

Boldogságom szavakban szinte leírni nem tudom,
De most még is meg teszem bár nehéz lesz tudom.
Mikor veled vagyok elszáll minden bú és baj,
A bár merre járok,gondolataimban velem vagy.

Te jelented nekem a napot mely mutatja az utat,
Feléd vezet ő és meg nyugtat e tudat.
Még soha sem éreztem ily boldogságot,
Te jöttél s valóra váltottál egy álmot.

Meg mutattad nekem mi az igaz boldogság,
De ezt csak veled érhettem,veled csak igazán.
Mikor veled lehetek,örömtől s boldogságtól repes a szívem,
Vigyázni fogok rád,vigyázni Drága Kicsi Kincsem...

Szívemben szerelem mellett örömnek lángja gyúlt,
Mert velem vagy s a múlt így elmúlt.
Köszönöm neked hogy veled lehetek,
Szívemben bánat nem rakhat fészket.
Jöttél s szívemhez férkősztél,
Gyönyörű szemeiddel mindent leküzdöttél.
Fényt hoztál nekem s csillogást,
Szívemben örök lángolást.
Most kiáltom a világnak,hangosan serényen:
"Haljátok hát örömöm,amit ő okoz én nékem"
Mondhatnák meséket,regéket de minden csak hiába,
Úgy sincsen senki kiben osztozna...

A hiány szívem egyetlen érzése,
Mikor nem vagy velem és már nem bírom én sem.
Minden pillanatban csak rád gondolok,
Hiányod mindig fáj,mindig fáj nagyon.

Mikor el kell engednem az a legfájóbb pillanat,
Bár alig léptél párat,de már most érzem hiányodat.
Tudom hogy vissza jössz nem mész el örökre,
Szívemben a hiány megmarad teérted.

Perc nem telik el hogy ne gondolnék reád,
A nap nem süt oly melegen mint ahogy te nézel rám.
Szívemet meg fagyasztja ez a kínzó hiány,
Nem tehetek róla hogy csak téged szeretlek igazán.

De ez a hiány is elmúlik mikor megint velem leszel,
Két karod átölel s én nem engedlek többet el...

Köszönöm neked te édes kicsi lány.
Köszönöm neked,hogy meg mutattad milyen a szerelem.
Köszönöm neked,hogy meg mutattad milyen is önzetlenül szeretni.
Köszönöm neked,hogy engedted hogy szeresselek.

Köszönöm neked,hogy szerethettelek.
Köszönöm neked,hogy veled boldog lehettem én.
Köszönöm neked,hogy az életed része lehettem én.
Köszönöm neked,hogy vigyáztál reám.
Köszönöm neked,hogy vigyázhattam reád.

De kérlek bocsásd meg nekem,ha valaha is vétettem.

Bocsásd meg nekem,hogy semmi mást nem akartam,csak szeretni téged.
Bocsásd meg nekem,hogy a vágyaid nekem túl magasak voltak és teljesíthetetlenek.
Bocsásd meg nekem,hogy csak,te voltál nekem a mindenem.
Bocsásd meg nekem azt,hogy még mindig szeretlek.

Sajnálom,hogy szerelememet már nem tudod viszonozni.
Sajnálom,hogy utamat nélküled kell tovább járni.
Sajnálom,hogy hiányod nagyon fáj.
Sajnálom,hogy úgy érzem ebbe belehalok már.

És kérlek bocsásd meg nekem mindezeket,
De inkább elengedlek mert az életemnél is jobban szeretlek!
Fontosabb nekem a te boldogságod,
Fontosabb mint az én szomorúságom...

Mikor kisgyerek volta sokat játszottam,
Sokszor kislányok után futottam.
Megadtam neki mindent csak hogy meg simogathassam haját,
Szaladtam a szélben sok boldog napon át.

Most hogy már felnőttem,nem futok kislányok után,
Kergetem vágyaim s most futok ezek után.
Hajam lassan ezüst lesz mint a dér,
Két karom nem enged többet mert tied lettem s te az enyém.

Már a vágyaim után sem futok tovább,
Meg kaptam mindent s az élet így halad tovább.
Bár még néha meg bámulok egy felhőt s egy követ,
Vissza-vissza gondolok gyermekként ez mily örömet szerzett.

Most már gyermek sereg hada rohan körülöttem,
Én lettem öreg s ők örülnek nekem.
Mesélek nekik sok szépet és jót,
Gyermek korom újra ébred,jaj de szép is volt.

Kezem már reszket,szemeimen homály támad,
Lassan búcsút intek ennek a világnak.
Elbúcsúzom tőletek drága gyerekek,
Emlékezzetek rám ki mindig szeretett titeket...

Itt voltál köztünk,egy angyal voltál,
Rövid kis életed során oly sokszor megbotlottál.
Boldogságot hoztál,mi fénnyel volt teli,
Nehéz utunkat még mindig e fény vezérli.

Lépteid nyomán rózsák hada nyílt,
Rózsák szirmaival hintetted be útjaink.
Virágos rét volt mindig merre jártál,
S a bánatot mindig csak el illanni látták.

Nem vetette meg lábát bánat s fájdalom,
Tündöklő fényed nem hagyott minket parlagon.
Utadat kísérte napfény s csillogás,
Szívedből sugárzott mindig a boldogság.

Tanítottál minket szeretni s megbocsájtani,
Tanítottál minket a rossz hoz is mosolyt csalni.
Megtanítottad,hogyan viseljük el a fájdalmat,
Meg tanítottad,hogyan segítsük másokat.

Át adtad nekünk minden tudásod,
S egy nap távozásra intett keserű halálod.
Azóta járjuk kijelölt utunk,
Mi némán megyünk előre,de csak ballagunk...

Csak egy gyűrött fénykép mi itt maradt utánad,
Egy meg sárgult kép mivel vágyódom utánad.
Sok szép emlék mi múltat felidéz,
Sok szép emlék,mit már nem érinthet-e kéz.

Gyűrött képed zsebemben lapul,
Szívem a bánattól lassan összeszorul.
Könny fakad két szemebe,
Szél szárítja arcom messze a végtelenbe.

Minden fában,hajladozó fűszálban,
Arcod látom e kies rónaságban.
Szél még suttogja kellemes hangod,
Még mindig érezni vélem kellemes illatod.

Emlék maradtál semmi más csupán,
Egy emlék,kit szerettem igazán...

Szerelmünk gyümölcse lassan beérni látszik,
Piciny szíved alatt egy magzat növekedni látszik.
Vigyázol rá mint szemednek csillogó fényére,
Tudod hogy utódod lesz majd késő öregségedre.

Most már várod készülsz rá nagyon,
Feléje száll minden gondolatod.
Kérdezed magadtól:

"Vajon meg tudok neki adni mindent majd?
Vajon jó szülő leszek és megértem ha vele lesz baj?"

De te is tudod szíved legmélyén hogy szülőnek lenni Isteni tünemény,
Sokan mondták neked,el jött hát életedben a remény.
Vigyázz gyermekedre mit szíved alatt hordasz,
Ő egy törékeny virágszál,mit majd fel vidítasz.

Nem törődve a sok rossz akaróddal,
Gyermeked hordod s szíved a takarója.
Azt várod mindig mikor mozdul nagyot,
S egyszer csak a világra jön és ordít majd egy nagyot.

Akkor leszel boldog mindörökre vele,
Jó szülő leszel s törődni fogsz vele...

 

Oldal: Saját verseim (12)
Saját verseim,szerkesztett képeim!(Versek,Idézetek,Jó tanácsok az élethez) - © 2008 - 2024 - szeibertlaszlo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat