Egy ember ki megad neked mindent,
Ki ha azt mondja"Szeretlek" meg tesz érte mindent.
Ki veled van ha baj van,és örülsz,
Ki melletted van s vele fényre derülsz.

Kivel utad mindig boldog s vidám,
Ki meg mutatja a szépet s el kísér egy életen át.
Kinek tündöklő mosolya beragyogja mindennapjaid,
Kinek szavai az egekig fel repít.

Kinek csak puszta látványa elűzi gondodat,
Kinek szépen csengő szava simogatja arcodat.
Kire elég ha csak ránézel,tudod mit gondol,
Ki csak szemeidbe néz majd némán meg csókol.

Ki magához húz át ölel csendesen,
Ki csendesen súgja "Szeretlek Kedvesem"
Ő lesz az kit mindig is kerestél,
Kit ha szeretni fogsz egy életen át el kísér...

Te voltál nekem ki felnevelt,
Ki gyermekből felnőtté emelt.
Te voltál ki a szíved alatt hordott,
Ki meg mutatta nekem az egész világot.

Te voltál ki ápolt ha beteg voltam,
Te voltál ki velem nevetett mikor boldog voltam.
Letörölted könnyeim ha sírtam,
Öledbe hajtathattam fejem ha bánatos voltam.
Kísértél utamon még ha nehéz is volt néha,
Fájó emléked feltör újra és újra.

Megpihent kezed mely értem dolgozott,
Pihenni tért szíved mely értem dobogott.
Már nem mondhatom el neked mit szeretnék nagyon,
Nem voltam jó gyermeked amit sajnálok nagyon!

Most nem maradt más utánad csak egy árva sírhalom,
Fejfádhoz hajtom feje s így mondom el bánatom.
Így mesélem neked tovább az életem,
A mennyekből figyelsz reám kíséred életem.

Emléked szívemben örökké él,
Kedves Édes anyám hiányzol,de már el mentél...

Most már könnyebben járjuk utunk,
Mert Te meg Én egy másra találtunk.
Átsegítjük egy mást bún és bánaton,
Barátság ez,nem is alap fokon.

Kerestük egymást,hol letehetjük szívünk bánatát
Hol lelkünkben lesz egy kis sziget és letehetjük szívünk bánatát.
Ez a kis sziget olyan mint egy virágos rét,
Bár ezen a réten csak ketten leszünk,Te meg Én.
A barátság szigete melyet kevés ember érhet el,
Hosszú volt az út idáig,de hidd el megérte.

Most itt vagyunk egymásnak,senki el nem választ,
Virágzik a rét körülöttünk s nem lesz többé bánat.
Így köszönöm a sorsnak hogy utamba ejtett téged,
Köszönöm hogy a barátod lehetek és soha el nem engedlek téged...

Köszönöm a sorsnak hogy utamba ejtett téged,
Át segítesz engem minden nehézségen.
Piciny szívembe napfényt loptál,
Szerelmünk zálogává szerelmet adtál.

Vártam már oly hosszú idő óta,
Egy valakire kinek nem leszek móka.
Ki ha azt mondja "Szeretlek",nem csak mondja,
Ki tetteivel ezt az érzést be is bizonyítja.

Ki ha kell figyel rám s óv,
És nem állhat utunkba sem eső sem hó.
Ki ha kell vár rám mindig,
Türelmes lesz s ha kell el kísér mindig.

Segít nekem jóban s rosszban,
Át vezet mindig a világ gondjaiban.
Ezért hű leszek hozzád,nem hagylak el soha,
Szívem örömmel mondja"Látod?A sors így már nem is oly mostoha"

Köszönöm neked hogy az életem része lettél,
Nem engedlek el soha,veled leszek örökké...

Szerelmünk mi e világon köttetett,
Ember szét nem szedhet,utunk sima és kövezett.
Boldogságban élünk,életünk már vidám,
Mert szívem s szíved egymásra talál.

A boldogság mely szerelmünket járja át,
A fényesség mely vezet utunkon át.
Eddig nem tudtam mi is az igaz boldogság,
Jöttél s meg mutattad nekem,mi is a valóság.

Szívem repes,örömmel teli,
Itt vagy végre nekem s az idő is gyorsabban telik.
Eddig minden szürke volt s homályos,
Fényt hoztál nekem,ami most oly bájos.

Köszönöm neked hogy boldog lehetek veled,
Kísérj végig utamon s én ott leszek veled.
Boldogságunk majd mutatja utunk,
Csak az ég madarai fogják tudni merre is járunk.

Sétálunk mi kéz a kézben,
Örök hűséget esküszünk szerelmünk reményében...

Mikor megismertelek még bíztam benned,
Bíztam abban hogy rád bízhatom szívem.
De belátom ismét csak tévedtem,
Darabokra hullott most piciny életem.

Össze törted szívem,galádul s rútul,
Ember nincs ki össze rakja,mert apró darabja csak hull.
Én meg bíztam benned a végtelenségig,
Kihasználtad bizalmam s most mélyre löksz a sötétségig.

Azt ígérted nem bántasz meg soha,
Most még is azt teszed,miért vagy velem ily mostoha?
Először még éreztem hogy szerettél nagyon,
Most meg eldobsz engem,itt hagysz parlagon.

Kínoz a tudat hogy szíved már nem engem kutat,
Lelkem mélyén ezer tövist hagytál s így járom az utat.
Veled volt boldogságom,benned volt minden reményem,
Miért tetted ezt velem?

Miért hagytál el oly hirtelen?
Miért engedi a sors hogy oly sokat csalódjak?
Talán mert sz vezet majd a helyes útra és ez nem mutat valótlant?
Benned is csalódtam mint oly sok mindenkiben,
Járom tovább utam egyedül messze a végtelenben.

Nem lesz már ki vezessen,át vigyen az úton,
Eldobtál engem,de majd merenghetsz a múlton.
De akkor már nem leszek,búcsúzom is tőled,
Isten veled Kedvesem,elmegyek hát tőled...

Bár most szívem nehéz s szomorúsággal teli,
Kicsit búcsúznom kell,mert az idő csak telik.
Mindig itt leszek,fogom kis kezed,
Vigyázok rád és ezt el hiheted.

El kell engednem téged,dolgozni tér két kezem,
Neked még nehéz,de majd egyszer,te is megérted.
Édesanya mindig itt lesz,este mesél majd neked,
Megvárja mindig,még lehunyod piciny kis szemed.

Játszik majd veled továbbra is sokat,
És el kergeti tőled a rossz álmokat..
Itt leszek neked édes kisfiam,
Ne sírj kérlek,bár tudom anya csak egy van.

Most egy kicsit búcsúznom kell tőled,
De édesanya vissza jön nem megy el tőled.
Két kezem csak érted dolgozik,
Édesapád addig vigyáz rád és ő boldogít.

Drága párom búcsúznom kell tőled,
Bár nem megyek el csak egy rövid időre.
Te megérted,remélem nem lesz baj sosem,
De mindig itt leszek nektek nem agylak egyedül sosem...

Szívem most szomorú árva és mélabús,
Mert nem lehet velem kit szeretek igazul.
Hiánya már-már a mélybe taszít,
Mert senkit nem szerettem még ennyire mint őt,őt az igazit.

Napjaim minden percében csak rá tudok gondolni,
Arcát minden pillanatban szívem idézi.
Bár szomorú a szívem mert nem lehetek vele,
Piciny szívem most fájdalomtól van tele.

És bánt,nagyon bánt egy érzés mit leküzdeni nem tudok,
Szerető szívem csak ő érte dobog.
Küzdök és szenvedek,hiányod nagyon fáj,
Látni akarlak s szeretni igazán.

Nem oly nagy dolog ez mit kérek a sorstól,
De az érzés mi bánt,teljesen lemorzsol.
Fáj piciny szívem,lassan darabokra hull,
Bán egy dolog,bánt de cudarul.

De tudom hogy egy szép nap újra itt lesz nekem,
Boldog leszek megint vele s ő is énvelem.
De a hiánya addig is nagyon fáj,
És ez a bántó dolog is elmúlik majd talán...

El múlt egy nyár és el múlik minden,
Lassan kihunyni látszik belőlem minden.
El múlt a szerelem,el múlt a nyár,
Nincs többé nekem az a gyönyörű lány.

Nincs ki bohóckodjon,néha hozzám bújjon,
Nincs ki fülembe súgja "Szeretlek nagyon".
Már máshoz bújik,másnak énekli a dalokat,
Mást ölel két keze,másnak írja a szép szavakat.

Már nem akar velem lenni,szinte csak teher vagyok neki,
Máskor azt mondta,az életét jelentettem neki.
Most már tudom,csak mese volt az egész,
Egy álom világ amiben éltem eddig én.

Fel kellene ébredni,de az ébredés oly nehéz,
Mikor kicsiny szívem a múltba ezerszer vissza néz.
Fájó,de szép emlékek sorait idézem,
Boldog voltam akkor,mikor voltál még nekem,
És kértem a sorsot hogy maradj mindig velem.

De a sors kegyetlen s mostoha,
El vett tőlem téged,így mehetek már nélküled tova...

Oly sokszor el mondanám neked mit szavakban szinte nem lehet,
Elmondanám neked,mit is jelentesz nekem.
Nem jelentesz nekem mást csak:
Mint napnak az eget.

Holdnak a csillagot.
Felhőnek a szelet.
Tónak a hűs patakot.
Boldogságban örömet.

Szomorúságban vigaszt.
Szerelemben az igazt.
Csillogó szemed,ragyogó mosolyod,
Kedves arcod,mámorító illatod.

Hajad selymes fénye mint a napfény úgy ragyog felém,
Csak téged szeretlek,csak téged e földtekén.
Hozzád foghatót,még nem találtam soha,
Velem vagy s a sors már nem is oly mostoha.

Most meg ígérem neked vigyázok rád mindig,
Szerető szívemmel el kísérlek a sírig...

 

Oldal: Saját verseim (10)
Saját verseim,szerkesztett képeim!(Versek,Idézetek,Jó tanácsok az élethez) - © 2008 - 2024 - szeibertlaszlo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat