Majd el jön az idő mikor nem foglak várni,
Mikor nem vágyom minden percben betűidet látni.
Mikor nem gondolok rád már naphosszat sokat,
Mikor már nem tudom felidézni bársonyos hangodat.

Mikor arcod már csak egy emlék kép lesz csupán,
Akkor fogod meg érzeni hogy elengedtelek igazán.
De aggig is vágyom rád,
Rólad álmodom át minden egyes éjszakát.

Minden gondolatom csak feléd száll,
De már nem fogok sírni mert a könnyem már el szállt.
A szél szárítja csapzott arcomat,
Csak a fényképed szorongatom hogy láthassam arcodat.

De elmúlik majd a vágy,és minden megy tovább,
Lassan elengedlek és te szárnyalhatsz tovább...

 

 

A semmiből jöttél,
Még is a barátom lettél.
Egy felhőn száltál,
Angyalok közül érkeztél.

Leszálltál hozzám,
Vidámságot hoztál.
Fakó életembe fényességet loptál,
Hoztál nekem kacagást s vidámságot.
Az életembe egy kis boldogságot,
Jöttél elűzni a bút és bánatot.

Barátságod nyújtod,
S szereted adod...

 

 

Nem ír a lány nem ír már semmit,
Várja a fiú de nem tehet semmit.
Kacag a lány,nevet vidáman
Sír a fiú a végtelen magányban.

Magányos a lelke,
Össze tört a szíve.
Várja még a lányt
De ő nem jön hozzá mégse.

Minden éjjel,csak róla álmodik,
"Talán a sors majd egyszer hozzá el repít"
Nem ír a lány és nem is fog már semmit,
A fiú sem ír mert csak magányába hanyatlik.

Most már írna a lány,írna még százszor,
De csak virágot visz egy árva fejfához...

 

 

Egy érzés,mely szívemet tépi szét,
Egy fájdalom,mely lelkemben ott tátong.
Egy könnycsepp,mely szememből kigördül.
Egy csalódás,mi fáj legbelül.

Egy kéz,mely megsimogat,
Egy érintés,mely soha el nem múlhat.
Egy illat,mit most is érzünk,
Egy csók,mely forróbb volt mindentől.

Egy szem,mely mindig csillogott,
Egy arc,hol mindig mosoly volt.
Egy hang,mely oly bársonyos volt,
Egy kacaj,mely mindent elmondott.

Egy ölelés,melyre azt hittük sosem lesz vége,
Egy szerelem,minek itt lett a vége...

 

 

Bár most neked fáj,
Ami nálam egyáltalán nem a boldogság.
Lehetsz te boldog,
Mikor szíved másért dobod.
Most is vele vagy és nem velem,
Ezt érzem,és ezért viharos a lelkem.

Szaggatja kicsiny szívem,
Mint vihar verte zászlót a szélben.
A fájdalom és az űr mit magad után hagytál,
És ez most fáj nekem itt legbelül
Csalódtam már sokszor,
Meg bántottak párszor.

Pedig el mondtam neked
Hogy SZERETLEK de azt vagy százszor.
Te még is csak játszottál,
Mint gyermek a játékán.

Most sír s üvölt a lelkem,
Egy elrontott szerelem után.
Most mikor már késő,
Rá jöttem hogy amit tettél ez volt a végső.
A végső tőrdöfés piciny szívembe,
Bár te még forgatnád a kést benne.

Most én megyek tovább,
Új utakon járok.
Keresem tovább a boldogságom,
Itt hagyok mindent bút és bánatot.

Utam folytatom és hogy milyen lesz?
Még magam sem tudom.
Annyit tudok lesz ki szeret,
És meg becsüli szerető szívemet.

Neked ott már hely többé nem terem,
Isten veled Drága Egyetlenem....

 

 

Bár szerető szíved oly sokszor összetörték,
Ezért mint bárki más oly nagyon meg törtél.
De hidd el az élet hoz sok jót és szépet,
Szerető szíved majd egyszer újra éled.

Feléled mint Főnix madár hamvaiból,
És piciny szíved újra a szerelemtől lángol.
Bár most még nem hiszed,
De szíved csak ezért repes.

Jön valaki ki meg látja benned a szépet s a jót,
Tenyerén hordoz s megad neked minden jót.
De addig se add fel a reményt,
Mert valaki reád vár,s nincs mesze már a fény.

Gyémántod újra ragyog
Csak rajtad áll hogy mennyire ragyogtatod...

 

 

Mond miért hitegettél édes szavakkal?
Mond miért hitetted el hogy még szeretsz?
Mond miért törted össze piciny szívemet?
Mond miért játszottad meg hogy szeretsz?
Amint látom ez semmi ne volt csak egyoldalú szerelem,
Most itt heverek a porban,üresen,értéktelen.
Össze törted szívem és most nem tudom mi legyen.
Csak annyit mondok neked,ég veled kedvesem...

 

 

Most érzem,most hogy már nem vagy itt,
Most érzem csak igazán azt a kínt.
Azt hogy meg bíztam benned,
De belátom rosszul tettem.

Csalódnom kellett,
Talán majd még egyszer valakit újra szerethetek!
Én szerettelek,és szeretlek még mindig,
Ki tudja,lehet talán a sírig?
De most én mondom neked,
A játékodnak ezennel vége!

Hűtlen voltál,el dobtál
Nem okoztál nekem ezzel mást,
Csak csalódást.
De hogy lásd,majd egyszer nélküled,
Boldog leszek el hiheted...

 

 

Mond miért hitegettél édes szavakkal?
Mond miért hitetted el hogy még szeretsz?
Mond miért törted össze piciny szívemet?
Mond miért játszottad meg hogy szeretsz?
Amint látom ez semmi ne volt csak egyoldalú szerelem,
Most itt heverek a porban,üresen,értéktelen.
Össze törted szívem és most nem tudom mi legyen.
Csak annyit mondok neked,ég veled kedvesem...

 

 

Ahol fény ott szeretet
Ahol szeretet ott megértés
Ahol megértés ott boldogság
Ahol boldogság ott szerelem
Ahol szerelem ott gyermek
Ahol gyermek ott kacagás
Ahol kacagás ott vidámság
Ahol vidámság ott élet
Ahol ez mind meg van ott nyer értelmet minden....

 

Oldal: Saját verseim (3)
Saját verseim,szerkesztett képeim!(Versek,Idézetek,Jó tanácsok az élethez) - © 2008 - 2024 - szeibertlaszlo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat