Próbáltam másokkal,máshogyan,
Mindig te vagy az ki szívemben él boldogan.
Mély nyomot hagytál,
Talán egy élet,mi reád vár.

Feledném a múltat,de feledni nem lehet,
Mit tőled kaptam,feledni nem lehet!
Te szerettél s szeretsz még mindig,
Sorsom tőled függ,mi elkísér a sírig!

Síromra ne tegyenek többé virágot,
Ha én tőled nem nyerek már bocsánatot.
Legyen fedelem,keserű sírhant,
Patakkal áztatott szomorú dallam.

Könnyek folynának szomorú szemeböl,
Ha csak egyszer látnám hogy arcod felderül.
Mely boldogságot és hitet ígér,
Mely szerelmet s az égig ér.

Életem sivár s kihalt nélküled,
Próbáltam mással,de ne élhetek nélküled!
Szeretlek,erre nincs is jobb szó,
Talán egy ölelés,egy sóhaj mi mindennél többet szól.

Tudom hogy várod,hogy hívjon ezernyi szó,
Tudom hogy érzed,a "Szeretlek"erre nem elég jó!
Tudom hogy rossz volt a múlt,
És rosszabb a jelen,és ez nehéz de rögös út.

Ketten megyünk,kéz a kézben,
Hegyeket mozgassunk a messzeségben.
Kősziklák nyoma mit sem ér nekünk,
Szívünk egy ritmust,mi már egyé lettünk...

Sokszor elmondanám,azt amit nem lehet,
Sokszor feledném,azt amit nem lehet.
De inkább a magányba burkolózom,
Csak a bánat és fájdalom marad jó barátom.

Lelkem tűzben ég,szívem a bánat tépi szét,
A múltat feledni nem lehet,arcod még bennem él.
Felperzselek magam mögött minden hidat.
Kitűzök magamnak egy új utat.

Te már nem leszel ott,te már nem vagy ott,
Te már nem nyeled az út porát,mert szerelmed elhagyott.
Úgy érzed boldog vagy most,de idővel rájössz,
A pillanat elmúlik,és hozzám már hiába jössz.

Elmúlt mi volt,szívem kemény lett,
Helyet neked szorítani itt már nem lehet.
Ezernyi esély,lehetőség mi előtted volt,
De a vágy benned csak egyre tombolt.

Most hiányzom neked,mert nem láthatod arcomat,
Most érzed igazán hiányomat.
Már elveszett,mi volt valaha,
Már nem vigyázz rád e legény óvó szava.

Menny hát az úton mit választottál,
Ne nézz vissza,soha ne hátrálj.
Ne keresd a legényt senki másban,
Választottál,hibád viseld bátran...

Egyszer elindulok majd,messze leszek én,
Távol leszek tőled,szeretett földtekém.
Távol leszek de még is oly közel,
Hiába nyújtod kezed,többé már nem érhetsz el.

Fényév választ el minket,hol csillag ragyog,
Hol mindenki szeret,hol mindenki boldog.
Hol madár már nem dalol,fa nem virágzik,
Napnak tüzes melege egyfolytában izzik.

Hátra hagyom múltam,emlékeim zárom,
A nehéz utat,magam előtt látom.
Két karom tárva,szívem örökre zárva,
Lábam nem hagy nyomot,fellegeket járja.

Üstökös a lovam,göncöl a szekerem,
Csak egy csillag vezet,ő fogja kezem.
Angyalok hada,táncol köröttem,
Szememből néha,kósza könny röppen.

Simogatják arcom,letörlik a könnyem,
A bánatom,rögvest tova szökken.
Látom most,hol felnevelődtem én,
Látom most,szomorú földtekém.

Hol felnevelődtem,már senki nem gondol rám,
Senki nem mondja "Élt valaha egy öreg betyár".
Szíve nagy volt,befogadott mindent,
Ez lett a veszte,elvesztett mindent...

Egy megsárgult fénykép,
Egy kopott emlék,mi itt marad neked.
Ezt hagyom itt,ezzel búcsúzom,
Messzire megyek,hamarosan utazom.

Ismeretlen tájon járok,
Hol nincsenek még barátok.
Hol senki nem ismer,
Hol egyedül ember,az ember.

Hol vár,egy szebb jövő,
Ami oly kecsegtető.
Felégetek magam mögött,minden hidat,
S lángnak fénye mutatja majd az utat.

Nem leszek egyedül,velem tart két angyal,
Ha sírnom kell,majd ő vigasztal.
Az emlékek élnek,
Mik néha fájók,néha szépek.

Öröké nyüzsgő tömeg,de üres székek,
Bár merre nézek,maradnak az emlékek.
Honvágy gyötör,s vele megannyi könny,
Elém tárul ezernyi gyönyör.

Egy megsárgult fénykép,
Egy kopott emlék,mi itt marad neked.
Eljöttem hát,ég veled,
Nem fogom többé piciny kezed.

Valahol messze távol tőled,
Picit,nehezebb az élet.
Egy idegen világ,idegen arcok,
Néha fájó könnyek,el nem múló harcok.

Küzdelem és harc,sok ismeretlen arc,
Ismerősé válik,nincs több kudarc.
Hogy visszatérek-e valaha?
Nem tudja senki,
Fáj hogy így kellett búcsú nélkül elmenni...

Felébredek egyszer álmomból én is,
Elindulok oda,hol felderül az ég is.
Hol a nap süt,hol örökké van kikelet,
Hol mindig kis madárka csicsereg.

Szakad ruhámat,selyem szállal varrják,
Kopott bocskorom gyöngyökkel tarkítják.
Messze leszek tőled,hol senki nem bánt,
Hol  a szívem sem marad többé árván.

Hosszú még az út,de együl kell járnom,
Nem lesz velem senki,nem lesz jó barátom.
Csak a nap süt reám,a csillagok ragyognak,
Holdfény mutatja utam,s madarak dalolnak.

Virágzó rétek,tarka mezők,hűs patakok,
És egy erdő,hol én is megbújhatok.
Kis viskóban éldegélek,
Párt már többé nem keresek.

Boldog leszek mert éltet a remény,
És így utam is véget ér.
Friss virágok illata lengi be a tájat,
Lámpásnak fénye,világítja be a házat.

Szomjam oltom,hűs patakban,
Gyönyörködök egy madár dalában.
Boldogság ez?Kérdezem magamtól,
Boldogság,mert ő csak nekem dalol.

Megérkeztem,utam véget ért,
Szívemben,újra gyullad a fény.
Daloljatok madarak,zengjen fel az ének,
Daloljátok el,hogy így is szép az élet...

Elmondom most néked miről szól az élet...

Nem szól ez másról,
Csak születésről s halálról.
Gyermek képében jössz e világra,
S bármikor kerülhetsz halálnak árnyékába.

Hosszú az út,hisz gyermek vagy még,
Hosszú az út,még felnőtt legyél.
Először megtanulsz járni,
S majd utána beszélni.

De ez még csak a kezdet,
Még csak most jönnek a nehézségek.
Mamád vezet,így idd minden szavát,
Elmondja neked mi is a szabály.

Figyelj rá jól,ezt kell majd tenned:

"Jön majd feléd egy nagy szerelem,
De én még addig itt leszek veled.
Megkapod az első pofont,
Elhagy téged,ezt ne vedd zokon.

Jő majd más is ki szeretni fog téged,
Szívedben már lesznek emlékek.
Fájni fog majd sok dolog,
És a fájdalom hagy benned mély nyomot.

Megtaláltad Őt kit kerestél oly rég,
Szívedben most már igaz szerelem ég.
De eljő az mi mindenki rémálma,
El ment tőle az ő mamája.

Most tudod meg mily keserű az élet,
Nincs már ki óvjon,s vigyázzon téged.
Szívedben bánat lángja ébred,
Elfelejteni Őt oly könnyen nem lehet.

Rá jössz,elmúltak a gyermek évek,
Felnőtt lettél és ezt Te is érzed.
Így kisgyermekem ez az élet,
Keserűség,fájdalom amíg élek.

De ajkadon legyen mindig,mosoly s derű,
Mert az élet nem is oly egyszerű.
Kijársz majd néha egy árva sírhoz,
Egy imát mormolsz,de fejedet lehajtod."

Látod gyermekem?Ez az élet,
Van sok benn rossz de még is éled.
De éld meg mind ezt vidáman,
Te legyél a legboldogabb e világban...

Ezerszer rebegem el hálám a sorsnak,
Hogy utamba ejtett,így szebb már a holnap.
Téged Szeretlek,nem kell nékem más,
Nem nyílit nekem ettől szebb világ.

Minden perc mit veled tölthetek én,
Minden percben boldogabb leszek én.
Szerelmed tüzétől,felragyog az ég is,
Hogy vagy nekem,köszönöm én még is.

A veled töltött órák éveknek tűnnek,
Érzem mást nem szerethetek mindig csak téged.
Hűséged zálogául,csak szívedet kértem,
Megkaptam,én Szeretlek téged.

Együtt járunk mi kéz a kézben,
Gyönyörködünk néha a napsütésben.
Megállunk néha,
Egy csillagot bámulva.

Bár még kis idő telt el,érzem Te vagy az igazi,
Szívemet Te már nem hagyod könnyezni.
Forró csókot lehelsz,kiszáradt ajkamra,
Gyengéden ölelsz hogy ne fázzak borús hajnalban.

Össze köt minket egy szent kötelék,
Egymáséi lettünk végleg Te meg Én.
Ezerszer rebegem el hálám a sorsnak,
Hogy utamba ejtett,így szebb lett így a holnap...

Drága anyukám!

Köszönöm a sorsnak hogy Te vagy nekem,
Köszönöm hogy,életet adtál nekem.
Köszönöm azt hogy,idáig neveltél,
Köszönöm azt hogy,karodon vittél.

Hálás vagyok neked hogy,soha el nem dobtál,
Hálás vagyok neked hogy,betegen ápoltál.
Hálás vagyok neked hogy,utamon kísérsz,
Hálás vagyok neked hogy,csodálhatlak én.

Csodálom az erőd a kitartásod,
Te szerettél,ha mindenki bántott.
Mindig velem vagy,vigyázod lépteim,
Fogod kezem,őrzöd kincseim.

Ha a sors el is választ minket,
Te akkor is szeretni fogsz,mint gyermeket.
Te leszel az ki,ki örök hű marad,
Te leszel az,kinek a szíve megszakad.

Te fedelet adsz őszülő fejemnek,
Te szeretni fogsz,és én el nem feledlek.
Te vigasztalsz mindig,ha szívem bánat nyomja,
Te ölelsz át,fájó magányomba!

Ezerszer elrebegem hálám a sorsnak,
Köszönöm hogy,ilyen jó anyukát kaptam.
Ígérem neked,jó gyermeked leszek,
Ígérem neked,SOHA el nem feledlek...

Eddig csak bojongtam a világban,
Mint egy elveszett madár az éjszakában.
Nem láttam utam,nem találtam helyem,
De felragyogott a nap,s vele együtt a szívem.

Megláttam Őt,kiért érdemes élni,
Megláttam Őt,kiért érdemes kelni.
Megláttam Őt,ki szemét rám vetette,
Megláttam Őt,ki szerelmét rebegte.

Most már tudom,minden nap egy csoda,
Most már tudom,Ő vár engem haza.
Őérte érdemes minden nap kelni,
Őérte érdemes most már élni.

Most már a madarak is szebben énekelnek,
Most úgy érzem a felhők fölött lépkedek.
Már nem fázom,már Ő melegít engem,
Már nem fázom,a szerelem tüze gyúlt bennem.

Érzem szívem másé már nem lehet,
Érzem csak Ő szerethet engemet.
Nincs már sötét,csak csillogó világ,
Nincs már éj,csak tündöklő napvilág.

Tiéd vagyok kedvesem,Teérted élek,
Tiéd vagyok kedvesem,Te érted kelek.
Nélküled úgy érzem nem érdemes élni,
Szeretni foglak,szeretni a sírig...

Nem tudom még merre hol talállak téged,
Csak járom utam,s kereslek téged.
Keresem azt,ki boldoggá tesz engem,
Keresem azt,ki felvidítja lelkem.

Csalódtam már sokat,bejártam megannyi utat,
Boldog akartam lenni,de nem találom az utat.
Csak megyek,csak keresem,azt ki felvidít,
Csak keresem azt ki szívemben lángot szít.

Elbukni s újra talpra állni ez mi éltet,
A remény mi meghalni soha nem enged.
A remény egy szebb életért,
A remény egy boldogabb jövőért.

Talán ott leszel,hol zúg a patak,
Talán ott leszel,hol mindig szól a dal.
Nem tudom még én sem merre is induljak,
Már nem tudom hogy felém,élő vagy halott kezek nyúlnak.

Vihar tépett lelkem nem hagy nyugodni,
Téged kell nekem szüntelen keresni.
Téged!De vajon hol lehetsz?
Nem talállak,lehet nem szeretsz.

Szívembe mint ha tőrt szúrnának,
Arcomra a fájdalom ül ki barázdának.
Fáj már minden a lét,a létezés,
Kereslek Téged,még nem halt meg a remény...

 

 

Oldal: Saját verseim (23)
Saját verseim,szerkesztett képeim!(Versek,Idézetek,Jó tanácsok az élethez) - © 2008 - 2024 - szeibertlaszlo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat