Írom a levelem egy kis falu felé, melyben hamarosan nem is lépek belé.
Szeretettel küldöm egy barna kislánynak, tőle messze lévő szerelmes babámnak.
Muskátlis ablak, fehér függöny rajta, valami a szívem mégis oda csalja.
Ott lakik egy kislány, nincs gyönyörűbb nála, ha egy csókot adna még a szívem sem fájna.
Oh, ha téged nem látlak, de óhajtalak, síratlak.
S ha fényképed kezembe akad, szememből öröm könny fakad.
Oh, várj, és állj meg most az úton, egyedül ne menj tovább.
Oh, várj, és nézz a két szemembe, megláthatod benne mi fáj.
Ne gondolj most másra, nyújtsd felém kezed, ülj ide mellém
Egy szót se szólj, hát várj és hallgass meg most engem
Nem először kérlek én.
Nézz rám és két szemed tükrében kedvemet megtalálom én.