Jól figyelj most kicsi lélek
Nevem nem más:Élet
Meg mutatok neked most,
Nagyon sok szépet.
Meg mutatom mi a szerelem
Meg mutatom mi a boldogság.
De meg mutatom neked,
Mi a fájdalom,
Mi a szomorúság.
Az utat nem mutatom,
Arra neked kell rá jönnöd.
Ha rossz útra tévedsz,
Szomorú és bánatos leszel.
Ha a jó utat járod,
Vidám és boldog leszel.
Ezért kicsi lélek,
Jól figyelj mit teszel
Mert a testvére a :Sors
Kegyetlen és mostoha,
Ő nem könyörül neked soha...
Most semmi más,csak a szívem vérzik
Most semmi más,csak a szemem könnyezik
Most semmi más,csak a lelkem van gyászban
Most semmi más,csak a boldogságom hullt a porba
Most semmi más,csak a fájdalom maradt
Most semmi más,csak a bánat mi bennem ragadt
Most semmi más,csak a fájó emlékek
Most semmi más,csak a csalódás ért el megint
Most semmi más,csak a bizalom ingott meg megint
Most semmi más,csak az űr mit itt hagytál
Most semmi más,csak a hiány a szerelem után
Ez maradt csak csupán....
El jött az este
Pihenni térek én is.
Már kigyúltak a csillagok,
Kigyúltak a fények.
A holdvilág tüze,
Csak minket éget.
De nézzünk fel az égre,
Közös csillagunk fent ragyog-e már végre?
Meg találtuk őt,
S pihenésre int minket.
Búcsúzzunk kedvesem,
Álmodjuk szépet.
Álmodban veled leszek,
S egyszer majd végleg.
Pihenj kedvesem,
Pihenni térek én is...
Hangom el csuklik,
Szólni nem bírok.
Ajkam meg remeg,
De sírni nem tudok.
Most itt állok előtted,
Szeretnék hozzád szólni.
De a sírból már,
Senki,nem fog válaszolni.
Elmondanám még,
Hogy,mennyire hiányzol.
Szívem csak te érted ég,
Te érted lángol.
Te voltál a boldogság,
Te voltál az élet.
Elmentél tőlem
S most egyedül maradtam végleg.
Most keresem a boldogságot,
De az te voltál nékem.
Hiába keresem,
Nem találom,még nem.
Járom az utam.
Egyszer feladom,
S melletted talán újra megtalálom...
Könny csordul most két szememből,
Nincs már ki felszárítja,
S csak földre hull egyből.
Elhagytál engem
Gyönyörű virágszál,
Szívem érted sóhajt
"Miért nem maradtál?"
Menned kellett egy másik szívért,
Kit tőlem mindig is jobban szerettél.
Ő mindig köztünk állt
S így nem lehettünk egy pár.
Szívem meg szakad,
Mert ily cudarul eldobtál...
Lassan el múlik minden,
A szerelem a szenvedély,
És vele együtt az élt.
Elmúlik a fájdalom,
A könny és a bánat.
Szívem meg hasd,
Csak az űr marad utánad.
Nem marad semmi,
Mi e világon tart már,
Te voltál nekem minden,
S te is maradtál.
Emléked kitörölni
Oly könnyen nem lehet,
Mikor rád gondolok,
Lelkem még mindig bele remeg.
Tudtam hogy nem jössz,
Még is jó volt várni.
Hazudtam szívemnek,
Hogy ne tudjon fájni.
Most már nem hazudok,
Nincs miért,elmúlt minden.
S a béke vissza tért.
Vissza tért a sírban,
El jött a nyugalom,
Nem takar már más
Csak egy árva sírhalom....
Miért van az hogy azt imádjuk aki hűtlen mást szeret?
Miért van az hogy szívrepesve várjuk pedig tudjuk ő rajtunk csak nevet?
Miért van az hogy fájó könnyet ejtünk ha a múlt énekel?
Bár tudjuk hogy találhat szívünk lelkünk jobbat
De azt az egyet
NEM feledjük soha el....
Volt mikor össze törve ültem egy padon
Volt mikor egy össze tört padon ültem
Volt mikor álmodoztam
Volt mikor ébren voltam
Volt mikor azt hittem nincs remény
Volt mikor feladtam mindent
De most már tudom
Van remény
Te meg mutattad hogy nekem
Hogy élni érdemes
Mindig van remény
És ezt TE élteted bennem
A remény mely
A szerelem lángját gyújtotta bennem
A remény hogy van még ki szeret
És ez a remény nem más mint
TE drága egyetlenem...
Ne sírj drága kicsi lélek
A könnyeid sokat érnek!
Ne sírj drága kicsi lélek
Senki nem érti meg mi fáj neked!
Senki nem érti meg fájdalmad
Senki nem érti mert szíved meg hasad!
Könnyeid drágák,ne hullajtsd másnak
Ne sírj drága kicsi lélek
Hisz bármilyen fájdalmas is de ez élet...
Most forgatom tollam,
Ezen üres papíron.
Próbállak vigasztalni hogy lelked most ne sírjon.
Tekints fel az égre,
Látni fogsz két galambot.
Néz mily vidámak,
A szél suhog köröttük.
S dúdolnak egy furcsa dallamot,
Mely szívedet megérintik.
Melegség árad tőlük,
Gondolj rájuk.
S szívedből el száll a bánat.
Az ég küldi őket,
Szívedbe boldogságot hozni.
Legyél te is oly vidám,
Mit ott fent az a két gerle pár....