Repülj kis galamb,vidd el az üzenetet,
Hozzá kit szívem úgy szeret.
Mond el neki mennyire hiányzik,
Mond el neki szívem őérte vérzik.

Nem láthatom arcát,ragyogó mosolyát,
Nem foghatom kezét,nem érezhetem illatát.
A napok is nehezebben telnek,
Az órák lassabban peregnek.

Hiányzik minden kimondott szó,
Mi tőle valaha nekem szólt.
Nem súgja fülembe azt hogy "Szeretlek"
Nem mondja már nekem "Boldog vagyok veled"

Repülj kis galamb,vidd el az üzenetet,
Mert szívem őérte ég,őérte reszket.
De elhagyott ő egy másik életért,
De szívedbe zártál,ó mond miért?

Viharfelhők tornyosulnak magasan az égben,
Mindenhol őt látom,távol a messzeségben.
Arca halovány,rózsák ülnek rajta,
Szerető szívem megszakad utána.

Elbúcsúzok tőle egy nyári alkonyon,
De emlékeimet neki itt hagyom.
Emlékezni fog minden egyes percre,
Emlékezni fog,de akkor már mindennek vége...

Lángot gyújtottál szívem legmélyén
Lángot mely oly perzselően ég.
Reményt adtál az élethez,
Reményt a végtelenhez.

Most szomorú vagyok mert nem lehetsz velem,
Nem foghatom kezed,nem nézhetem szemed.
Nem láthatom a tüzet,mi egykor nálad lángolt,
Nem érzem szerelmedet,mi egykor tombolt.

Másé lettél s eldobtad szívemet,
De az én szívem teérted ég,teérted reszket.
Hűvös hajnalokon elkerül az álom,
És egyre csak forgolódok ágyamon.

Nincs már ki fülembe súgja "Szeretlek Kedvesem",
Nincs már ki azt mondja "Te vagy az életem".
El rabolt tőlem,zord idők szava,
Menned kellett,hívott egy másik szava.

Szívemben a láng mindig ugyan úgy tombol,
Vissza vár téged egy derűs alkonyon.
A nap is felragyog,majd ha együtt leszünk mi még,
S hidd el nekem,fel derül majd az ég.

De addig csak menj,szárnyalj csak tovább,
Az én szerető szívem,mindig terád vár.
Jön egy másik Lány,ki fel lobbantja szívem,
De a te szerelmed,örökké él bennem.

Én egyszer azt mondtam"Örökké szeretni foglak"
Te egyszer azt mondtad"Örökké szeretni foglak"
Akkor most miért hagytál el,miért vagy oly hideg?
Nem mondod ezt el,nem mondod senkinek.

Jött egy másik fiú,kit jobban szerettél,
Szívem össze törted,de még te érted él.
Apró darabkáit szedegetem mindig,
Szeretlek,szeretlek én még mindig...

Eső áztatja csapzott arcomat,
Senki nem látja könnyeim mik kihullnak.
Senki nem látja fájó könnyeim,
Senki nem érti,miért sírok én.

Szívem vérzik,mit a külsőm takar,
Arcomra kiül ezernyi baj.
Félhomály van az eső csak hull,
Én csak sétálok fáradatlanul.

A szél zúgása megtöri a csendet,
Szívem csak egy nevet rebesget.
Bár tudom,messze vagy már tőlem,
Egy be nem teljesült álom maradt már belőled.

Közel vagy hozzám,de még is oly távol,
Egy világ választ el minket egymástól.
Egy világ mi kegyetlen s mostoha,
Egy álom,mi lehet már nem valósul meg soha.

Megfáradt utazó lettem a világban,
Várlak vissza mindig,de látom hiába.
Nem jössz felém hiába várlak,
Kereslek téged,de nem talállak.

Talán valahol rám is vár valaki,
Talán valakinek én is leszek már valaki.
De addig az eső áztatja arcom,
S magam vívom egyedül tovább a harcom...

Egyszer megérted,mit szívem zakatol,
Egyszer megérted,mit szívem dalol.
Egyszer megérted,mit is jelentesz nekem,
Egyszer megérted mit is jelentettél nekem.

De addig még oly sok idő telik el,
S szívemen,nem lesz már több teher.
Nem nyomja többé bánat és bú,
Nem lesz többé szívem szomorú.

Nem leszek már én sem,
S szívemnek nem lesz már több rése.
Nem lesz mi már többé befogadjon,
Nem lesz ki reád vár,borús alkonyon.

Akkor majd megérted,mit szívem zakatolt,
Akkor majd megérted,mit szívem dalolt.
Akkor majd megérted,mit is jelentettél nekem,
Akkor majd megérted,hogy már csak a múlt van és nincs többé jelen.

Akkor majd rájössz,mit is vesztettél,
Akkor majd rájössz,kit is vesztettél.
Nem lesz ki vigasztal s átölel,
Nem lesz ki nyugtat s karjában alszol el.

Kijársz néha a temetőbe búsan,
Könnyeid közt eszedbe jut a múltad.
Elsiratod régi önmagad,
Elsiratod régi párodat.

Szívedben ott lobog örök gyásznak tüze,
Szemedben ott lobog bánatnak tüze.
Nem leszel már boldog,ugyan úgy mint régen,
S csak egy csillagot keresel,mit mi ketten választottunk régen.

Nem ragyog már a csillag,aláhullt már régen,
Viharfelhők tornyosulnak magasan az égen.
Suttogod nevem,egy viharvert fejfánál,
Suttogod halkan,értem bármit megadnál.

Tudod hogy nem lehet,megbántad már rég,
Elengedted azt,ki csak te érted élt.
Nincs már itt a fiú,nem hallod a hangját,
Nem ölel téged,nem vigyáz már reád...

Egyszer majd befejezem azt mit elkezdtem,
Utam végére érek és elmegyek csendesen.
De addig még küzdök,mert talán van remény,
Talán még én is meglátom az út végén a fényt.

Csak egy üveg bor,egy füstölgő cigaretta vég,
Minden reggel oly keserű az ébredés.
Lassan már a vágy is tovaszáll,
Lassan már hideg lesz nekem az ágy.

A nap már nem süt oly melegen,
A virág már nem nyílik nekem a réten.
A hosszú út porát,csak az eső mossa le,
Szívem fájdalmát,nem láthatja senki se.

Ruhám elszakadt,bocskorom is elkopott,
Lelkemben a múlt hagyott mély nyomot.
Megsárgult emlékek mik villannak be sorra,
Hol még boldog voltam,de az már lehullott a porba.

De küzdök,mert talán van remény,
Talán még én is meglátom az út végén a fényt.
Mely csábít és hívogat,de lehet ez már csak csalfa gondolat,
Így majd egyszer én is elhagyom inden gondomat.

Jön valaki ki szemét rám veti,
Ki kopott bocskorom újra cseréli.
Szakadt ruhám újra meg varja,
Fénylő gombokkal,mindig csak tarkítja...

November volt,fákon még elvétve levél,
Mikor találkoztunk,te meg én.
Lágy szellő fujdolgált,
Szemedben halvány boldogság suhant át.

Olyanok voltunk,mint két régi ismerős,
Mint két gyerek,csak nem olyan hempergős.
Az idő gyorsan elszállt,indulnod kellett tovább,
Én csak vártam rád hosszú időn át.

Eljött az idő,mire nem is számítottunk,
És egy szép napon újra találkoztunk.
Barátság szövődött,nem is akármilyen,
Hogy mi újra találkoztunk ez nem lehet véletlen.

Már közösen visszük az élet terheit,
Jóbbá tesszük egymás napjait.
Kitudja meddig tart ez közöttünk,
De addig is egymáson segítünk.

Eljön majd az idő mikor elszakadunk a mától,
Tovalépünk majd és külön utakon járunk.
De a sok emlék mi bennünk fog élni,
Barátságukra fog mindig emlékeztetni.

Az idő majd felettem is elszáll,
Remegő kezem nem segít neked már.
De az emlék mi szívünkben megmarad,
Szomorú szívünkben örökké dalt fakaszt...

Szűk kis utcákon bandukolva,
Egymagam a magányomba.
Boldogságot keresek,
De sehol sem lelek.

Keresem őt ki,egyszer felhevít,
Keresem őt,ki fellegekbe repít.
Nem jön senki,nem jön már felém,
Nem tárja szét karját,nem szalad felém.

Szűk utcák mik kopottak,
Talpam alatt kavicsok kopognak.
Kavicsok,mik az idő szemei,
Kavicsok,melyek szívemet sebzik.

Nincs már remény,tovaszállt a vágy,
Nincs már fekhely,nincs vetett ágy.
Nem fűt már a láng,
Nem gyúl nekem világ.

Nincs már itt a leány,
Talán nem is szeret már.
Nincsen már nyíló rózsa,
Nincs ár szívemnek mosolya.

A fény is kialudni látszik,
Már gyenge árnyékom sem látszik.
Nincs már zsivaj,mi megtörné a csendet,
Nincs már ember,ki szeretné szívemet...

Hűvös lett minden éj,
A játék itt véget ért.
A játék,mi a szerelemről szólt,
A játék,mi neked nem szívből szólt.

Most itt állok összetörve,némán,
Fájó szívemnek a szerelem csak ábránd.
Egy méla bús ábránd,miből lett ezernyi szilánk,
Mely szét szabdalta szívem,nem maradt csak a hiány.

Üres lett szívem,néma s halovány,
Nem dalol nekem már,gyönyörű csalogány.
Nem dalolnak madarak,nincs levél a fán,
Köd borult a tájra,néma lett s halovány.

Pataknak hűs vize,nem csillapítja szomjam,
Szívemben a láng,utolsókat lobban.
Ezer sebből vérzik megtépett lelkem,
Nem szeretsz már,nem szeretsz te engem.

Elindulok hát,egy ismeretlen úton,
Hol nem járt még senki,bár nem találok otthont.
Nem lesz otthonom,csak egy kopott ki viskó,
Hol lámpa fény pilácsol,hol vár egy szakadt bocskor.

Ott élek én,búsan s egyedül,
Szívem megszakad,mert csak téged szeretett egyedül.
Lakatnak kulcsát eldobom messzire,
Talán lesz valaki ki felveszi s felrepít a mennyekbe...

Szívemben bánatnak hada száll,
Szomorúság az mi reám száll.
Fekete felhők tornyosulnak,
Már a csillagok sem ragyognak.

Nem süt rám a napnak sugara,
Nem ragyog rám rózsák hada.
Nem csillog már szednek fénye,
Ki sem mondtad,de tudom vége.

Most itt állok üresen s értéktelen,
Csak egy hideg ágy lett a fekhelyem.
Nincs ki hozzám bújjon,
Nincs ki magához húzzon ha fázom.

Nincs már jó barátom,
Nincs már semmim,ezt belátom.
Szögre akasztom kopott cipőmet,
Foltozgatom szakadt lelkemet.

Elbújok a világ elől,
Össze roskadok a terhektől.
A szemem már nem tud sírni,
Könnyem elapadt,nehéz így élni.

Szinte fáj és belül hasogat,
Kérdéseket teszek fel jó sokat.
Választ nem kapok,hiába is várom,
Egy füstölgő cigaretta lett a jó barátom.

Elfogynak az évek,nincs már több érzés,
Nincs már remény,nincs már féltés.
Feledés homályába burkolódzok én is,
Fájó sóhajoktól remeg meg az ég is...

Egy Senki vagyok,mert annak születtem,
Egy Senki vagyok,mert azzá lettem.
De megmutatom nektek hogy mivé leszek,
Egy Senkiből Valaki,ki oly sok harcot vesztett.

Porból felállva,méltóságom sárba tiporva,
Járom utam,csillagomra hagyatkozva.
Nincs már ki segít,ki felemel a bajban,
Nincs ki fogja kezem,egyedül maradtam.

Az út hosszú,kemény és buktatókkal teli,
Csak vérzek,már verejtékre sem telik.
Néha-néha meg-meg állok,egy fűszálat bámulva,
Hegyeket mászok meg hosszú magányomban.

Kietlen puszták,elhagyott vágyak,
Üres székek,hideg ágyak.
Ezek várnak,minden este engem,
Emlékek hada,borzongatja lelkem.

Egy Senki vagyok,mert annak születtem,
Egy Senki vagyok,mert azzá lettem.
Pislákoló lámpás,halvány csillagok,
Füstölgő cigarettavég,már csak ennyi vagyok.

Induljunk útnak,mi soha sem könnyű,
Zárjuk le a múltat,de így sem lesz egyszerű.
Megfakult képek,lapulnak zsebemben,
Csak egy cél lebeg,könnyező szemben.

Hogy megmutassam nektek mivé leszek,
Egy Senkiből Valaki,ki oly sok harcot vesztett.
Ha felérek a csúcsra ott fogok pihenni,
Ha erőm engedi,másnak is fogok mesélni.

De addig még hosszú az út,buktatókkal teli,
Felcsillant a remény,és ez majd segít.
Vágyaim követve,célom felé robogok,
Két angyal segít,ők így lesznek majd boldogok...

 

Oldal: Saját verseim (22)
Saját verseim,szerkesztett képeim!(Versek,Idézetek,Jó tanácsok az élethez) - © 2008 - 2024 - szeibertlaszlo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat