Nem vagyok más,csak egy megfáradt utazó,
Ki ha partra ér egyszer,államin gondolkodó.
Ki töpreng a múlton,mit és hol rontott,
Ki egy szebb jövőért magából csinált bohócot.

Kinek ha véget ér az út,keze megpihenni tér,
Lelke nyugalomra tér,tiszta lesz,hófehér.
De addig is darabokra tört szívvel utazom tovább,
Tudom hogy valahol messze egy új világ vár reám.

Ott hol minden ragyog,virágokkal teli,
Kismadarak kísérnek s az idő is így eltelik.
Kopott cipőmben lépdesek tova,
Elszakad ruhában,mely már nem lesz ráncos soha.

Vadvirágok illata lengi be a tájat,
Piciny szívemet többé nem fedi már búbánat.
Zöldellő fák között,kismadár csicsereg,
Nem csicsereg mást ő csak a TE nevedet.

Próbállak majd feledni,bár lehet nem megy soha,
Itt a sors nekem többé már nem lesz mostoha.
Felragyog a hajnal,lemenőben a hold,
Mosolyogva mutatja utam,mi oly hosszú volt.

Súgja nekem,halkan s mosolygón:
"Megérkeztél,megfáradt utazóm"...

Mindig csak rád gondolok,magányos éjszakán,
Csak repülnék hozzád szelek szárnyán.
Tündöklő nappalon száll feléd minden gondolatom,
Vajon merre járhatsz,mit csinálhatsz,ezt csak te tudhatod.

Szelek szárnyán küldöm neked sóhajom,
"Miért nem lehetsz velem drága angyalom?"
Tudom hogy hallod és szíved vár,
Csak néha nem érzem és ez már fáj.

Kínoz s gyötör egy gondolat,
Mi már nem mutatja szívedhez az utat.
Más utat mutat,egy csendesebb világba,
Egy tavon kell eveznem,át a másvilágba.

Csalogat nagyon,mert ott ragyog minden,
Hiányozni fogsz nekem drága kicsi kincsem.
De mielőtt elindulok,búcsú nélkül nem megyek,
Tudni fogod mikor megyek mert akkor egy könnycsepp arcomról lepereg.

Azzal üzenem neked,némán csendesen,
Szeretlek,és mindig szeretni foglak kedvesem...

Virágzó rétek,gyöngyöző patakok,
Most ez mutatja nektek utatok.
Erdő mélyén hűs kis tavacska,
Benne megannyi színes kis halacska.

Szivárvány színeiben pompázó,
Habokban gyengéden táncoló.
Arcodat látom a tó tükrében,
Szépséged fel ragyog odafenn az égen.

Súgom neked,halkan s szépen:
"Nézd,tündérek táncolnak a tó vizében"
Kiválasztok egyet ő a legszebb köztük,
De az ő szépsége,melletted úgy is eltörpül.
Vége lett a játéknak,tündérek hada száll
Induljunk mi is kedvesem s kívánjunk nekik jó éjszakát...

Kismadarak szálnak magasan az égben,
Szelek szárnyán,felhők hátán szerte széjjel.
Dalolják hangosan s vidáman,
Téged szeretlek a legjobban a világban.

Tarka rétek fölött,csapatostul szálnak,
Szerelmesek híreit viszik a nagyvilágnak.
Vadvirágok illata lengi be a tájat,
Kéz a kézben sétálunk és így nem érhet minket bánat.

Táncolnak a felhők,hullámzik a rét,
Sok kis nyulacska fut hirtelen szanaszét.
Egy róka ugrik ki a bokorból,szalad is tova
Nem lesz neki ebből nyúl vacsora.

Mi is induljuk a nap is lemenőben,
Bízzunk a szépben s a jóban de legfőbb kép a szerelmünkben...

Soha nem érezheted azt amit most én érzek,
Soha nem láthatod szívemben a könnyeket.
Könnyeket melyet érted hullajtok,
A fájdalmat mely lelkembe hatol.

Bár szememből könny csordul,
Fájdalomtól arcom el torzul.
Kezem meg remeg,szívem meg szakad,
Mert olyat szeretek kit szeretni nem szabad.

Sokszor sírok az égre fel-fel nézve,
Kérem őket,hogy segítsenek hozzám téged.
Választ nem kapok,csak néma csend,
S te hirtelen jössz,és meg törik minden.

Elveszek ölelésedben,mámorító illatodban,
Csókod tüzében,szemed csillogásában.
Újra boldog vagyok mert érzem hogy van remény,
Nincs már sok vissza,hogy újra velem legyél...

Napfényes tengernek homokos partján,
Üldögéltem egyedül és csak néztem némán.
Hallgattam a sirályok gyönyörű énekét,
Szívem dalolta"Szeretlek téged én"

Tengernek vizében meg csillant a nap,
Gyönyörű arcodat idézte e pillanat.
Gyerekek szaladgálnak,fel le a homokban,
Kis halak vesznek el sorra a habokban.

Meg jelentél te,lágyan öleltél,
Hozzám bújtál s nem engedtél.
Karod ölelése,oly lágy volt s gyengéd,
Mint a szerelem mely szemed tükrében ég.

Lágyan meg csókoltál,szívembe nap fényt loptál,
Majd elindultunk kéz a kézbe a homokos tengernek partján.
Tudtuk jól,hogy itt kezdődik minden,
Itt indult a szerelmünk,itt indult az élet.

Nem választhat el minket senki már többé,
Enyém lettél és én a tiéd örökké...

Az álmok gyakran valóra válnak,
Mikor Ő simítja végig a vállad.
Mikor hozzád bújik és a szeretet árad,
Mikor Ő csókolja meg a szádat.

Mikor azt súgja neked szépen csendesen:
"Szeretlek téged,drága egyetlenem"
Mikor minden egyes perc vele maga az álom,
És mikor a pillanatot várod.

Azt mikor vele vagy újra,
Mikor ott vagy vele,karjaiba húlva.
Akkor jössz rá igazán hogy,
Ez nem álom,csak a valóság csupán...

Én SOHA NEM akartam mást,csak a barátod lenni.
Én SOHA NEM akartam mást,csak neked segíteni.
Én SOHA NEM akartam mást,mint életednek piciny része lenni.
Én SOHA NEM akartam mást,csak éjszaka ha hívsz felkelni.
Én SOHA NEM akartam mást,mint az ígéretem teljesíteni.
Én SOHA NEM akartam mást,vigyázni és aggódni érted mint barát.
Én SOHA NEM akartam mást,mint barátként szeretni.

De mit kaptam tőled cserébe?

Mikor nekem lett volna rád szükségem,
Te ott hagytál engem lent a mélyben.
Tanácsért fordultam volna hozzád,
De te röviden vissza utasítottál.

Most fáj a lelkem,mert bíztam benned,
Te nem tudhatod mit érzek s mi is tombol bennem.
Vihar veri árva lelkem,könnyezik s sír a szívem,
Mert bíztam benned,de te csak kihasználtál engem...

Sötét fellegek oda fent az égen,
Vihar közeleg,induljunk el szépen.
Érzem a friss eső illatát,ahogy száll az éjen át.
Nézd a horizontot,mint ha egy függöny lenne,
Hull az eső,hull az ég könnye.

El hallgattak a madarak,most nem dalolnak nékünk,
De mi csak sétálunk lassan mert ez a mi rétünk.
Mit nekünk eső,szél és ostoba vihar,
Kéz a kézben egymással a szerelmünk kitart.

Még az eső sem hull ránk ő is kerül minket,
Nem bántja az eső a boldog szerelmes szívet.
Még a fák is vígan dalolnak,bár szél tépi őket,
Látnak egy párt,kit ők az esőtől védnek.

Elállt az eső fel ragyogott az ég,
Kis madarak repkednek,messze,szerte szét.
Induljunk mi is kedvesem,várnak minket haza,
Gyermekeink vígan kiáltják:"Megjött Anya és Apa"
Boldogan lépkedünk,mert nyugodt a lelkünk,
Itt van az összes boldogságunk,itt van a mi életünk...

Tovább állok,szép csendesen,
Halál torkán én kedvesem.
Nem maradt már semmi nekem,
Nincs már tovább,szép kedvesem.

Földi létnek vége lészen,
Emléked meg marad egészen.
Itt hagyok neked sok ezer emléket,
Mit szorongathatsz mint egy gyűrött képet.

Marad még utánam,bánat és bú,
Szíved talán most lett szomorú.
De kérlek téged már lent a sírból,
Ne hullajts könnyet,ne légy szomorú.

Gondolj vissza a boldog időkre,
És én ott leszek újra,ott leszek örökre.
Vigyázok reád,oda fent az égből,
Csak ne felejts engem,ne törölj az emlékekből...

 

Oldal: Saját verseim (15)
Saját verseim,szerkesztett képeim!(Versek,Idézetek,Jó tanácsok az élethez) - © 2008 - 2024 - szeibertlaszlo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat