Magasan az égben kis madárka szárnyal,
Vígan repked még a vihar fel nem támad.
Fel támadt a vihar,neki fújta egy fának,
Kis madárka földre zuhan,el törött a szárnya.

Most a földön hever,keservesen sír,
Ezt dalolja "Jer kedvesem,adj szárnyamra gyógyírt"
El múlt a vihar,gyenge szellő maradt,
Elindult már kedvese,keresi a kis madarat.

Messze-messze a távolból érkezik ő,
Nem állhatja útját sem vihar sem eső.
Megérkezett a kedvese,fáradtan de vidáman,
És emígyen szólott

"Egy Óceánt repültem át hogy meg gyógyítsam szárnyad".
Törött szárnya kismadárnak gyógyul,
Dalol újra kedvesének,szíve igazából.
Boldogságról dalol,szerelmes szívéből,
Hálát a szélnek,nem fél már a reménytelenségtől.

Emígyen szólott hozzá s dalolta vidáman,
"Kedvesem hozta,messze Óceánon,
Meg gyógyítson engem,könny többé nem lesz orcámon"
Nem lesz bús a kis madár,szíve szerelemmel teli,
Kedvesével együtt repül,az eget szelik.

A reménytelen szerelem,mit ő annak látott vala,
Beteljesülni látszik,és így boldog az égnek kis madara.
Két kis madár most együtt szárnyal tova,
Csak a szél tudja,mily boldogságban telik útja...

Mikor meg láttalak tudtam hogy te vagy az igazi,
Mikor veled beszéltem,tudtam hogy benned lehet bízni.
Szemed,arcod,bájos mosolyod csak rám ragyogott,
A napnak fénye gyönyörű hajadon folyton csillogott.

El mondanám szavakban mennyire szeretlek,
Leírom inkább hogy nélküled nem élet az életem.
Nélküled a nap sem süt oly szépen,
Nélküled a szél sem fúj csendesen.

Nélküled az éjszakák komorak,sötétek,
Nélküled a csillagok nem ragyognak nékem.
Nélküled a hold tükre nem mutatja a valót,
Nélküled az élet is hiába való.

Itt vagy nekem,boldog az életem,
Napfényt hoztál picike szívemben.
Szívem kőből volt mit senki eddig még le nem rombolt,
És most szívemben szerelem tüze tombol.

Köszönöm neked és a sorsnak hogy utamba ejtett téged,
Most így ígérem,vigyázom minden lépted...

Két kis árva madár szárnyal magasan az égen,
A szél sem bántja őket a messzeségben.
Szerelemnek tüze tombol szívükben,
Tudják jól nem lesz gond az életükben.

El dalolják egymásnak mennyire szerelmesek,
El mondják az hogy "Soha sem engedlek"
Nem engedik senkinek,hogy közéjük áljon,
A nap sugarai csillognak szárnyukon.

Szerelemtől ragyog gyönyörű két szemük,
S vígan dalolják"Szerelmünk minket össze köt"
A Fiú madár eldalolja a lánynak,
A szívét többé nem érheti bánat.

Két kis madár,szerelemtől boldog,
Kis szívünkben ez a vallomás tombol.
"Szeretlek téged mint a szelet mely feléd repít,
A napot mely mindig boldogít.

A hűs patakot mely szomjamat oltja,
Az éjszakát mely fáradtságom csillapítja.
A csillagokat melyek az utat mutatják feléd,
A fákat melyeken meg pihenhetek én.

A bokrot mely el takar minket ha esik az eső,
Az földet mi termést hoz elő.
A gabonát mi éhségünket csillapítja,
Az eget mi a világunkat mutatja"

El repülnek ők a messzeségben,
Utukat járják most már kéz a kézben.
Elválasztani őket többé már nem lehet,
Szerető piciny szívük a szerelemtől repes...

El mentél tőlünk most szívünkben űr tátong,
Hiányod hiányod fáj,de ezt oda fentről látod.
Ne marad más csak egy néma koporsó,
Pár üres sor és egy árva korsó.

A korsó sem lesz már teli,
Szíved hiányát érzi.
Lényed belengi még a tájat,
Bár merre nézek szeretet áraszt.

Szeretetet mit te hagytál itt,
Gyermekeid melyek a bajban át segít.
El mondom most néked soha sem feledlek,
Az együtt töltött évek hiányoznak nélküled.

Nem halom már kacagásod,
Nem látom vidám arcod.
Szíved dobbanást már többé soha sem hallom,
El ragadott téged a kietlen halál,
Most itt állok előtted egy árva sírnál.

Hiányod még mindig fáj szinte felőröl,
De tudom te vigyázol reánk odafentről.
Vigyázol reánk,kíséred utunkat,
Fogod kezünk s csillapítod bánatunkat.

Mos el kell mennem várnak reám,
De jövök hozzád mint oly sok éven át.
Nem feledünk téged ígérem soha,
Bármint látod sorsunk kegyetlen s mostoha.
Virágot szakítok most piciny szívemből,
Búcsúzom tőled szívem legmélyéből...

Mi ketten járjuk utunk testvéri szeretetben,
kéz a kézben át a rengetegben.
Elválasztani minket soha nem lehet,
Össze köt minket a hűség és a szeretet.

Bár szüleink távol vannak tőlünk,
Mi érezzük az örök hűséget közöttünk.
Össze köt minket az a kapocs,
Mi testvért köt össze a világon most.

Együtt vagyunk jóban rosszban,
Segítjük egymást minden bajban.
Bár szívünk külön dobban,
De a szeretet lángol egyre jobban.

Ezt a tüzet nem olthatja semmi,
És testvérek maradunk mert annak kell lenni.
Nincs az az erő mi szét szedhet minket,
Nincs az a hatalom mi el választ minket...

Mint egy kis gyerek a játékával úgy játszol szívemmel,
Pedig én szeretlek téged,igaz szerelemmel.
Az én szívem plüss mackó számodra,
Mikor megunod,lerakod ágyadra.

Ez a kis mackó sok csalódást kibírt,
Használják őt,de el bír minden kínt.
Szívemet sokszor marják érzések,
Melyek talán csak szerelem féltsek?

Nem tudhatom neked mit jelentek igazán,
Csak azt érzem hogy a mackó szenved most igazán.
De el jött az idő a mackó már nem akar veled játszani,
Ott mard az ágyon,ott akar maradni.

Most szomorú és csak hull a könnye,
Senki nincs ki neki letörölje.
A könnyek erejétől a mackó is meg erősödik,
Nem enged közel magához,senki egy darabig.

Nincs már több játék,nincs több szenvedés,
Nem marad más,csak a reménykedés...

Aludni nem tudok,éberen őrzöm álmodat,
Ott álok ágyadnál,nézem gyönyörű hajadat.
A hold fény csillan rajta,gyengéden simogat,
Csak hullnak könnyeim,párnádon meg halnak.

Édes álmod őrzöm,körülötted angyalok táncolnak,
Körbe fognak,össze fonják csillogó hajadat.
Hallom nevetésüket,mint kisgyermek kacaját,
Vígan nevetnek egy egész éjen át.

Te csak alszol,némán meg fordulsz felém,
Halovány mosoly tűnik fel ajkaid szélén.
Az angyalokról álmodsz kik ott vannak velünk,
És tudod hogy talán majd egyszer könnyebb lesz életünk.

El jő a hajnal,fel kelt a nap,
Most ő simogatja gyönyörű hajadat.
Fényesen csillog hullámos hajad,
Eltűnt róla az angyali fonat.

Kinyitod csillogó két szép szemed,
És én ott vagyok,ott állok melletted.
Így múlt el az éj,így lett hát reggel,
Így múlt el most ez a csodás éjjel...

Mert e szív mely téged úgy szeret,
Meg szakad ha te nem szereted.
Apró sebekből vérzik most szívem,
Apró sóhajoktól vízhangszik lelkem.

Meg tisztulni látszik,
Mert könnyben úszva játszik.
Csillog rajta ezernyi könnycsepp,
Mind azt sóhajtja:"Veled lenne könnyebb".

Veled minden fájdalom el múlna,
Minden egyes apró seb,szívemen begyógyulna.
De addig is csak vérzik tovább,
A fájdalom láb nyomát viszi tovább.

Mint látod lelkem csak sír,
Lassan kopár lesz mint a puszta sír.
Nem nő többe benne bimbódzó rózsaszál,
Nem élsz benne többé gyönyörű virág szál...

Csak ülök egy kidőlt fán s nézem a leveleket a fán,
Eszembe jut oly sok emlék,és ettől leszek boldog igazán.
Csend van,friss levegő lengi be a tájat,
Még is mindenhol a te illatod árad.

Látom magam előtt tündöklő szép szemed,
Derűs arcod s hajad ahogy a szélben lebeg.
El képzelek magamnak egy boldog és szebb jövőt,
Mit veled tölthetek,remélem mielőbb.

De addig csak járom a kis rónaságot,
Leküzdök minden akadályt,leküzdöm az álmot.
Az álom mi valóra vált egyszer s tudom el jön még egyszer,
Telik az idő,és tudom újra velem leszel egyszer.

De addig csak nézem mélán a hulló falevelet,
Szedegetem őket és csinálok belőle képet.
Nem lesz ez más csupán csak egy emlék kép,
Mi felidézi azt hogy nem létezik örökké.

Szívem mindig érted fog lángolni,
Szerelmem nem fog soha sem meg fakulni.
El jő a pillanat és mi egymásé leszünk végleg,
Az álom véget ér és ketten leszünk végre...

Kínoz egy vágy mi nem más mint a hiány,
Szeretlek de ez már kicsit fáj.
Nem tudom hogyan de el jött valami,
Szerelemből ez hogy tudott gyűlöletté fajulni?

Most nem érzem hogy szeretnélek,
Szívemben gyűlölet ébred.
Haragnak lángja lobban szerte szét,
Tetteid tették ezt,azok szednek minket szét.

Nem vigyáztál szívemre,kételkedtél bennem,
Nem bírom már tovább,gyűlölet ébredt bennem.
Szép s vad volt szerelmünk,sok boldog órával,
De ez el múlt,ütött szerelmünk órája.

Most gyűlölet ébredt piciny szívemben,
Tetteid mélyre hatoltak kicsiny lelkemben.
Gyűlöllek téged tiszta szívemből,
Ezt az érzést már nem törlöd ki az életemből.

Ígértél nekem sok minden jót,
Ígérted hogy meg változol,de ez mind csak üres szó!
Most a gyűlölet és végtelen harag,
Ez minden mi szívemben itt maradt...

 

Oldal: Saját verseim (16)
Saját verseim,szerkesztett képeim!(Versek,Idézetek,Jó tanácsok az élethez) - © 2008 - 2024 - szeibertlaszlo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat