Saját verseim,szerkesztett képeim!(Versek,Idézetek,Jó tanácsok az élethez)
Ha teszik valami fogd és vidd!
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Valami hozzád húz,egy láthatatlan szál,
Valami hozzád húz,hogy vigyázzak rád.
Nem enged szabadulni,bár nem is akarok,
Rád vártam eddig,csak ennyit tudok.
Úgy jöttél mint egy megvalósult álom,
Mint egy királylány hatlovas hintón.
Kinek szépsége bearanyozza a napot,
Kinek bája,lehozza a csillagot.
Kitől minden perc nem más csak boldogság,
Kitől szívemből eloszlik a szomorúság.
Ha látlak a beborult ég is kiderül,
Ha veled beszélek,szívem is felderül.
Elveszteni Téged soha nem akarlak,
Áldom a napot mikor Téged megtaláltalak.
Utamba ejtett a sors keze,
Talán Téged is megcsap a szerelem heve.
Nem tudom mi is lesz a vége,
De remélem boldog leszek végre.
Nem kell már nekem sem pénz sem báj,
Szívem ezentúl csak reád vár.
Te lettél az álmom,minden boldogságom,
Te lettél az életem,s remélem Te leszel a halálom.
Egyszer majd megtudod,bár lehet hogy érzed,
Mit szívem súg nekem,mit Teérted érzek.
Mikor először megláttalak,
Szívem azonnal tudta,hogy Téged kell hogy válasszalak.
Tudom jól hogy veled boldog lesz életem,
Tudom jól,hogy a szívem már nem értéktelen.
Vártam rád sok-sok éven át,
Áttörtem megannyi akadályt.
Megláttalak s küzdelemnek nyoma vészett,
Mit emlékeke hada bennem épített.
Tudtam jól,hogy Te leszel a jövőm,
Tudtam jól,hogy most boldogság jön.
Felém vezetett a sors keze,
Midőn utam jártam,fájdalmakkal tele.
Már nincs több fájdalom,nincs több kín,
Itt vagy nekem,mint a legdrágább kincs!
Úgy jöttél mint egy megvalósult álom,
Én lettem a legboldogabb ezen a világon.
Most fellegekben szállok,mikor hangod hallom,
Két karom átölel,legyél Te bárhol.
Vigyázok rád s kísérlek utadon,
Hogy ne érje szíved,szomorú fájdalom!
Nem adhatok sokat,csak azt ami vagyok,
Egy szívet,mi még soha,senki el nem hagyott!
Ha hűn Szeretsz úgy Szeretlek Én is,
S most ígérem neked,Elkísérlek a sírig!
Leírnám azt hogy mennyire Szeretlek,
De szavakat nem találok,mely hozzád hasonló szépek lennének.
A szavak elmúlnak,érzéseink maradnak,
Szeretjük egymást,s ezt most kiáltsuk
Várom a napot mikor karomban tarthatlak,
Várom a napot mikor szemeid rám mosolyognak.
Várom a percet mikor ölelhet két karom,
Várom a percet mikor örök mosoly ül majd ajkadon.
Téged adott nékem a sors nem mást,
Téged adott,és már valóság.
Álmodoztam egy szerető szívről,
Vártam sokat,és lám eljött.
Itt vagy nekem,mint egy megvalósult álom,
Így Én lettem a legboldogabb ezen a világon!
Megtaláltam kit oly régóta kerestem,
Megtaláltam és SOHA el nem engedem!
Tiéd lett a szívem örökre,
Tiéd lett végleg,és nem kis időre!
Egy angyal vagy számomra ki fényt hoz a mába,
Egy angyal,már élek és nem hiába.
Magam elé képzelem csodás lényedet,
Álmok hada járja be lényemet.
Álmok mik hamarosan valóra válnak,
Vártam Rád,már csak szép idők várnak!
Szép idők miket ketten élünk majd át,
Szép idők,mi jobban összetart minket már.
A sok boldog óra és nap,
MI karjaidban simogat!
Van már jelenünk,a múltat elfeledjük,
Új jövőt építünk,Mi ketten együtt.
Szerelmünk fészkét,építgetjük ketten,
Boldogok leszünk,ettől senki el nem rettent...
Mikor magam elé képzelem lényedet,
Különös érzések lepik el szívemet.
Különös érzések melyek tudnak fájni,
Melyek egy egész életen tudnak Téged áldani.
Szívem érted él,Teérted reszket,
Kezed fogom,s soha nem eresztlek.
Hozzád nőttem mint fának az ága,
Olyan vagy nekem mint madárnak tolla.
Szomjam oltod perszelő csókkal,
Kedvem hozod megannyi bókkal.
Ölelésed mint falevek mik az ágat ölelik,
Oly lágy,és szerelemmel teli.
Éjszaka leplén világot hozol,
Nyárnak hevén,hűsítő tó.
Télben is meleget ád nékem két kezed,
Mindig felém szál óvó tekinteted.
Mióta velem vagy boldogság az élet,
Most már mindenkire más szemmel nézek.
Más másként nézek egy hajladozó fűszálra,
Másként nézek két szerelmes madárra.
Tudom hogy itt vagy mindig velem,
Tudom hogy itt vagy s fogod kezem.
Tiéd vagyok és nem engedek másnak,
Ne engedj el,ne engedj el másnak...
Szeretném látni szemeid csillogását,
Arcodon ülő rózsák pirulását,
Szeretném érezni két karod ölelését,
Szeretném érezni csókodnak ízét.
Ölelni Téged egy forró éjjelen,
Ölelni téged mindig végtelen.
Melletted lenni egy borongós hajnalon,
Látni hogy a napfény csillog a hajadon.
Átölelni mikor zord a tél,
Átölelni mikor fúj a szél.
Óvni Téged esőtől,sártól,
Óvni téged tengernyi ártól.
Szívedre vigyázni,
Soha meg nem bántani.
Lelkedet ápolni,
Kezedet fogni.
Felkelni hozzád éjnek évadján,
Ápolni téged,betegek ágyán.
Ölemben tartani mikor már nincs erőd,
Szívedet szeretni mindig csak hűn...
Egy szép nyári délután,
Utamba ejtett a sors talán.
Rabul ejtetted szívem,
Neked adtam a lelkem.
Mint egy megvalósult álom,
Benned másik felem találom.
Kit elengedni nem fogok soha,
Kiért a reggel sem oly mostoha.
Értelmet adtál a napnak,
A lenyugvó holdnak.
A szél simogatásának,
A szerelem tisztaságának.
Ígérem neked,szívem nem szerethet mást,
Elkísérlek Téged minden gondon át.
Fogom két kezed,nem engedlek el soha,
Nem lesz könnyű de talán nem is oly mostoha.
Mi ketten szárnyalunk,mint madár az égen,
Két kis galamb,távol a messzeségeben.
Leküzdünk mi ezer egy akadályt,
Elűzzük kettőnktől a viszályt.
Kőfalat emelünk,min senki nem lát át,
Hol sem bú,sem bánat nem lehet király.
Hol boldogság lesz minden percben,
Hol rózsa nyílik mindig a kertben...
Mióta ismerlek megváltozott minden,
Mióta létezel,másabb lett minden.
Más szemmel nézem a világot,
Másként látok egy hervadó virágot.
Egy fűszálban látom az életet,
Egy kósza felhőben képeket.
Napsugarában csillogó szemed,
Hold tavában kedves lényedet.
Gondtalan éjszakák,vidám nappalok,
Minden percben csak Rád gondolok.
A percek suhannak mint a kósza szellő,
Olyan vagy nekem mint egy igazi sellő.
Ki habokból tűnik fel hirtelen,
Ki bearanyozza megfakult életem.
Veled fellegekben járok,
Minden perceben boldogságra találok.
Tudom hogy nem álom,mert álmodni ilyent nem lehet,
Álmomban nem ölel át így a szeretet.
Mit Tőled kapok,szavakkal elmondani nem lehet,
Szerelmed elkísér,s vigyázza léptemet.
Mindig velem vagy,bármerre megyek,
Itt vagy nekem s fogod kezem.
Angyalként jöttél,felhő szárnyakon,
Angyalként jöttél,egy gyönyörű szép napon.
Azóta minden más,minden másként történik,
Azóta szebb a világ is mi körülöttem zajlik.
Forró ölelésed elfelejtet mindent,
Halk szavaid nyugtatják a szívem.
Simogató érintésed gyógyítja lelkem,
Mély nyomot hagyva ezzel bennem.
Voltam már boldog de ennyire soha,
A halál választhat el tőled,csak az lehet majd oly mostoha...
Csak egy Lány vagyok a semmi közepén,
Csak egy Lány,kinek az élet csupa remény.
Csak egy Lány,ki megbotlik néha,
Csak egy Lány,ki felébred mindennap.
Kinek az élete oly keserű de még is édes,
Kit nem értenek meg,pedig a szíve véres.
Ki csak boldog akar lenni,
Ki egy kis nyugalmat szeretne lelni.
Ki harcol ha kell napestig,
Ki erős,bár néha elesik.
Ki feláll onnan hol más már nem tudna,
Kit szerelem kísér rögös útjában.
Ki felhők között jár néha szüntelen,
Kit szerelme kísér végig az életen.
Kinek senki nem fogja kezét ha baj van,
Ki nem számíthat másra,csak saját magára.
Kinek fontosabbak a barátok mint Ő maga,
Kinek könnyek között is van még mosolya.
Ki még játszik mint kisgyermek a téren,
Ki meglátja a meleget a zord télben.
Csak egy Lány vagyok a semmi közepén,
Csak egy Lány,kinek az élet csupa remény.
Csak egy Lány,ki megbotlik néha,
Csak egy Lány,ki felébred mindennap...
Mióta ismerlek,csak rád gondolok,
Mióta láttalak csak rólad álmodok.
Úgy jöttél mint egy megvalósult álom,
A legboldogabb Én lettem e világon.
Hiányzol,minden percben és órában,
Hiányzol a nap bármely szakában.
Mértéktelen szerelem ez mit irántad érzek,
Egy szerelem mi el nem múlik még élek.
De tiltják nekünk hogy szerelmünk lángoljon,
Tilosban járunk,bujkálunk tájakon.
Zord kezek mik szétválasztani akarnak,
Zord kezek,melyek elszakítani akarnak.
De mi harcolunk,mert szívünk lángol,
S mi leszünk egyszer a legboldogabbak e világon.
Mondhatnak bármit,szívem Érted ég,
Nem választhat el minket sem föld,sem ég.
Látni szeretnélek mindig,ölelni Téged,
Csókolni szád,és soha el nem válni tőled.
De szenvedünk és küzdünk szerelmünkért,
De a küzdelem egyszer majd véget ér.
Hiába tiltanak Én veled maradok örökre,
Melletted leszek,s a rosszat elfeledjük örökre.
Hiányod is megszűnik,együtt leszünk végre,
S boldogan nézünk majd fel a napsütötte égre...
Kósza gondolatok mik megfordulnak fejemben,
Érzések mik háborognak lelkemben.
Csak játszottál,de soha nem szerettél,
Csak játszottál,és engem csak hitegettél.
Egy álom,egy világ ért véget,
Egy álom melyet a szerelem éltet.
A világ összedőlt,szívem meggyötört,
Lelkem porba hullt,szívem is összetört.
Romok közt heverek,már semmit nem keresve,
Álomromjai ezek,hol minden elveszett.
Már nincs remény és nincs kiút,
Már senki nem támogat egy árva Fiút.
Árva Fiúcska mendegél magában,
Nem keres semmit a félhomályban.
Sötét éjszaka lepi el a tájat,
Nem talál magának befogadó ágyat.
Már nincs otthon,nincs menedék,
Hol lehajthatja szomorú fejét.
Elvesztett mindent mi valaha fontos volt,
Nem maradt más csak fekete folt.
Senki nem érti szomorú lelkét,
Senki nem látja szívének vesztét.
Nem értik meg,hogy neki menni kell,
Nem értik meg,hogy Ő már senkinek nem kell.
Szúrós tövisek mit lelkében érez,
Szíve,lelke ezer sebtől vérez,
Elszakadt ruhája,elkopott bocskora,
Arca csapzott,nincs már otthona.
Keres egy helyet hol már nem lenne vendég,
Hol Őt várták,Őt várták már oly rég.
Lassan elfárad,de lába viszi tova,
Megfáradt utazó,a sír lesz végső otthona...
Megláttalak,egy vágy gyúlt bennem,
Egy vágy,mi hozzád húzott szüntelen.
Éreztem hogy csak Veled boldog az élet,
Veled már semmitől sem félek.
Minden más lett,egy új világ nyílt,
És idebent mélyen egy virág is kinyílt.
Egy virág,mit Te élesztettél fel,
Mit Te éltetsz,őszinte szerelemmel.
Ez a virág érzem sosem hervad el,
Zord télben is melegsége önt el.
Nem lesz több rossz talán csak jó következik,
Egy álom,mi majd lassan valóra válik.
Ott járni hol sokan csak szeretnének,
Egy út,mi hosszú de mindig édes.
Két karod átölel,s elveszek szemednek fényében,
Mi tündököl a ragyogó napfényben.
Bár nehéz az élet,de ez nem jelent akadályt,
Nincs folyó,és nincsen már gát.
Csak egy híd min átsétálunk ketten,
Egy sziget,hol a boldogság terem.
Tarka rétek,éneklő madarak,
Tarka pillangók,és szerelmes szavak.
Mit suttogunk egymásnak,kéz a kézben,
Boldogság szigete ez,célba értünk végleg...
Lesz egy hely hol sírom domborul,
Hol szívem már nem lesz szomorún.
Hol nem várnak már csodák,
Hol nem bánt semmi mi eddig fájt.
Nem vár már senki,nem lesz otthonom,
Csak egy szolgaföld,hol lesz egy sírhalom.
Ott lesz majd végső nyughelyem,
Hol nincs már kegyelem.
Hol pihenni tesznek,könnyek nélkül,
Nem látogat senki,maradok egyedül.
Elfelejt a világ,síromon nem nő virág,
Talán egy gyertya,miből valaha volt világ.
Jelöletlen sír lesz végső nyughelyem,
Kopott fejfa,min nem látszik nevem.
Elkoptak már a betűk,nincsenek szavak,
Elfeledett emlékek,őszülő hajak.
Valahol a távolban halk muzsika szól,
Egy ifjúról ki valaha boldog volt.
Egy balladát énekelnek,mi szomorú de igaz,
De senki nem talál már benne semmi vigaszt.
Az ifjú kinek sorsa hányatott,
Kinek valaha szeme könnyektől mindig ragyogott.
Kinek emléke múló félhomály,
Tetteit nem jegyzi semmi iromány.
Életét követte mit a sors mért reá,
Vitte keresztjét sok-sok éven át.
Nem talált nyugovást,nem volt menedék,
Egy földhalom fedi elárvult testét.
A nevét halván nem tudják ki Ő,
Elfeledték,talán már nem is Ember volt Ő?
Már nem fáj semmi,nem kell neki emlék,
Csak egy hely,hol nyugodt lehet végképp...
Eltűnődöm rajta mit is ér az élet,
Szeretni vagy talán meghalni félek?
Ölelni,csókolni,karjaidba bújni,
Szemedbe nézni,szívedhez szólni.
Magányba burkolózni vagy társra lelni,
Szárnyalni vagy a valóságban élni.
Barátok karjaiba némán belebújni,
Otthon melegében csendesen félrevonulni.
De vajon mit is ér az élet ha egyedül éled?
Mit is jelent a szerelem ha senki nem szeret Téged?
Ha nincsenek már aranyló lábnyomok,
Nincsenek boldogságtól lángoló virágok.
De van remény mi mindig él,
Van vágy,mi a célig elkísér.
Bár hosszú az út élet és halál között,
Hol néha-néha a vándor akadályba ütközött.
Egy sziklapart,egy hó födte hegycsúcs,
Egy folyó,egy végtelen út.
Hol zöldelő mező,hol kopár sivatag,
Mind-mind csak Te magad vagy.
Kergethetünk álmokat,tarka pillangót,
Légvárakra épített ezernyi jót.
Összedől a légvárunk ha nincs ki szeressen,
Meghal a lelkünk ,ha nincs ki vezessen...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 43
Tegnapi: 47
Heti: 109
Havi: 90
Össz.: 67 581
Látogatottság növelés
Saját verseim,szerkesztett képeim!(Versek,Idézetek,Jó tanácsok az élethez) - © 2008 - 2024 - szeibertlaszlo.hupont.hu